Május 26

Ma viszem oltani a “kis ördögöt”, s utána még pár nap amíg nem mehetünk ki. Annyi energiája van, hogy az hihetetlen 😀 és egyre nehezebb “kordában” tartani csak a lakásban.

A harapások szinte teljesen megszűntek, lehet még egyszer-kétszer egy nap megtörténik, de messzemenőleg gyengédebben teszi, és a “szépen”-re abbahagyja.

Megtanultuk a “pfuj”-t, és nem bántja a növényeket sem… ha meg próbálkozik akkor egy sima “pfuj” és máris megy tovább a játékai fele. Ugyanúgy nem szabad bántani a kanapét sem, az asztalterítőt, és sajnos egy lakásban található dolgok 90%-át…

A wczés kb felénél jelzi ha akar kimenni, kakinál mindenképpen, pisilni még pisil a házba itt ott, de van amikor már ezért is nyafog, vakkant.

Nagyon édes, hogy még nem fogta fel az én magasságomat. Sokszor ha állok nem vesz észre 100%-an, ellenben ha leguggolok menten hozzám szalad.

Most kezdtük játékosan gyakorolni a fekszik-et is, illetve a helyedre parancsot. Na meg azt, hogy az ételhez csak akkor nyúljon, ha megkapta rá az engedélyt. Persze ezek a gyakorlatozások napi néhány perc, és csak addig amíg még látszik rajta, hogy élvezi az egészet.

U.I.. Szombaton múlt egy hete, hogy nálunk van… 😀 😀 😀

Nézném..

Nézném egész nap, és nem tudok betelni. Nem tudom más, hogy van vele, de én tudom csodálni azt, hogy egy ilyen kicsi lény, aki két hónappal ezelőtt született, ennyi mindent tud, mindenre kíváncsi, minden érdekli. Órák hosszat tudom nézni ahogyan eljátszadozik valamivel, nem győzőm csodálni ahogyan napról napra értelmesebb lesz, és azt amilyen könnyen tanul.

Most nemrég ébredt fel, jelen pillanatban nagyon nyugodt, fekszik a küszöbön és nézelődik, hallgatja a házban levő hangokat.

De vissza kell térnem a “rendes kerékvágásba” és a kiskutya mellett is kell dolgoznom. Talán többet, hiszen sokba kerül… oltások, ételek, vitaminok, felszerelések… És ugye be kell hozni azt a rést is amit a kiskutya ára okozott a kiadások között.

Hétfő

Ma viszem oltani a “kis ördögöt”, s utána még pár nap amíg nem mehetünk ki. Annyi energiája van, hogy az hihetetlen 😀 és egyre nehezebb “kordában” tartani csak a lakásban.

A harapások szinte teljesen megszűntek, lehet még egyszer-kétszer egy nap megtörténik, de messzemenőleg gyengédebben teszi, és a “szépen”-re abbahagyja.

Megtanultuk a “pfuj”-t, és nem bántja a növényeket sem… ha meg próbálkozik akkor egy sima “pfuj” és máris megy tovább a játékai fele. Ugyanúgy nem szabad bántani a kanapét sem, az asztalterítőt, és sajnos egy lakásban található dolgok 90%-át…

A wczés kb felénél jelzi ha akar kimenni, kakinál mindenképpen, pisilni még pisil a házba itt ott, de van amikor már ezért is nyafog, vakkant.

Nagyon édes, hogy még nem fogta fel az én magasságomat. Sokszor ha állok nem vesz észre 100%-an, ellenben ha leguggolok menten hozzám szalad.

Most kezdtük játékosan gyakorolni a fekszik-et is, illetve a helyedre parancsot. Na meg azt, hogy az ételhez csak akkor nyúljon, ha megkapta rá az engedélyt. Persze ezek a gyakorlatozások napi néhány perc, és csak addig amíg még látszik rajta, hogy élvezi az egészet.

9 nap alatt szerintem ezek nagy eredmények…

Játék

Ma olyan 15 percnyit eljátszott egyedül. Az összevissza cipelhető, rágható, megugatható dolgok között válogatott, hol a két literes flakonját zörögtette, hol a labdával jött ment, majd áttért egy rossz műanyag pohárra amelyet mint szájkosarat viselve rohangál fel és alá. Ezután megunta és jött hozzám. Még egy kicsit játszottunk a labdával, gurítottam neki végül elbágyadtan leroskadt mellém. Ez már azt jelzi hogy nincs kedve játszani, hát akkor abbamaradt az egész.

Pihenés

Egyre jobban és jobban kezd ragaszkodni, olyan édes pofa amikor ahelyett, hogy a kb másfél méterre levő pokrócára feküdne, bebújik az irodaszékem lábai közé…

Olyan kis kelekotya, mert néha azon kapom magam, hogy be vagyok szorítva, és nem tudom hátratolni a széket, mert frászom van hogy rámegyek a kerékkel s megnyomorítom, így vagy tud jönni a párom és kihúzza, vagy maradok székfogságban amíg felébred. Szerencsére sokszor így alszik egy félórát, majd gondolom rájön, hogy ez mégsem kényelmes így és elvonul a helyére.

Imádni való a kis bohóc 😀

Ismét gyermekeztünk

A párom elment itthonról, így megint kettesben maradtunk a csemetémmel. Délelőtt átmentem szomszédolni egy kávéra, természetesen kutyástól, és most nem kettő, hanem három gyermek zsibongott… 😀  El nem tudom mondani mennyire örvendek, hogy igazából figyelmen kívül hagyja őket, hogy nem ijed meg tőlük, és elvan bármi egyébbel amikor kettő vagy három teli torokból ordító gyermek ugrál egyik kanapéról a másikra.

Ha akartam volna se kereshettem volna jobb gyermekes családot… a gyerekeknek is jót tesz, és a kutyának is jót tesz. Még félnek tőle, ha elindul feléjük (nem utánuk) akkor ugranak fel ágyra, fotelre, ő meg csak megnézi őket és folytatja az útját a soros játék felé…

Délután nem nagyon volt kedvem se semmire, így átmentem meginni egy két sört… Én mondtam, hogy a kutyát miden percben szemmel kell követni mert borzalmasan kíváncsi és mindennel jár 😀 nem hittek nekem, és az egyik virágos láda kárt szenvedett… 3x. Egyszer véletlenül én léptem rá, utána a PrezLee bepótolta kétszer …

Ugyancsak nem akarták elhinni, hogy jelzi, ha ki akar menni… Egy adott pillanatban elkezdett rettenetesen nyűgölődni, nyafogni és akkor már vittem is ki. Fél perc szaglászás az udvaron és máris elvégezte a dolgát.

Jön, hogy nekifogjak “madarakat fogni”, erre a meglepetésre még én se számítottam… tudom, hogy könnyen tanulnak de ennyire????