Eddig hihetetlen szerencsénk volt a zacskókkal… már csak remélni tudom, hogy idővel sikerül leszoktatnom erről a süket hóbortról, és természetesen azt is, hogy továbbra is semmi komoly baja nem lesz. Ma sikeresen kikakilt egy zacsit… persze a “hegyiek” amellett, hogy megértik mekkora egy komoly gond ez (mármint a zacskóevés) már röhögnek rajtam 😀 Igaz én is röhögök mert nem sokat tudok csinálni többet… Azzal “piszkálnak”, hogy még örvendhetek is, elvégre hamarosan a kutyám egyenesen a zacskós kakit fogja produkálni, csak felkapom és bedobom a kukába… Aham… na jó vicc ide, vicc oda… de nagyon bosszantó ez a szokása.
Ha elindulok felé, akkor egyetlen dolog ami történik, hogy nem “rágodik” a zacskón, hanem úgy egybe lenyeli mint kacsa a nokkedlit… ha nem megyek fele, akkor még van esély arra, hogy mégsem tetszik neki annyira és kiköpi. Eddig az egyetlen ami bevált, az, hogy megdobtam valamivel abban a szent percben, hogy a szájába AKART venni valamit… ez kissé elugrasztotta a zacsitól és volt pár másodpercem oda rohanni, elvenni és eltüntetni mielőtt ő tette volna meg. De nem mindig van a kézügyembe dobnivaló! És nem mindig abban a szent másodpercben veszem észre, hogy be akarja kapni, hanem csak mikor már csámcsogja… Ördögi kör minden esetre…