Voltunk sétálni

Ma végre valahára eljött az ideje a sétának is. Az egyik barátom, akinél volt a másik kutyám szájkosara kölcsönbe, ma visszahozta. A fene se akar rá szájkosarat tenni, főként ebben a korban még semmi esetre sem, de az is biztos, hogy meg akarom szoktatni vele, és kettő kell vigyem magammal, mert soha nem tudhatom milyen idióta ellenőrrel kerülök szembe, és talán ha van nálam felszerelés, könnyebben kimosolygom az egészet. Vittünk zacsit is, egészségügyi könyvet, személyit. Kellett volna vinni még kis lapátot és kis seprűt de azt már nem vittem… mindezzel megvárom az első ellenőrt, és fogom tenni a hülyét… hogy én így olvastam a polgármesteri hivatal honlapján… ez van más nincs. Asszem mégiscsak rendelkezem már annyi szinészi tehetséggel, hogy megjátszódjam a naivat 😀

A legjobb a dologban, hogy most is levittem először és  a dolgát már elvégezte mielőtt indultunk volna. Jelenleg kb 3x végzi el naponta, de ez reggel, délután és este. Persze nem mondhatom az ellenörnek, hogy né ez nálunk így megy, de elégedjen meg azzal, hogy ha odakakil akkor összeszedem és remélem hogy mindezt mégis itt fogja csinálni ahol technikailag mégiscsak könnyebb….

Na de visszatérve a sétára… Ahhoz képest, hogy az első városi séta volt egészen jól haladtunk. Elment mellettünk két villamos, rengeteg autó, néhány emberrel is találkoztunk, és csodák csodájára egy páran mosolyogtak is! Ez ledöbbentett azért mert ez a város arról híres, hogy az emberek egyre jobban félnek és utálják a kutyákat…

Persze volt egy néni aki átment a másik oldalra és egy másik amelynek az orcáján a rettenetes utálat tükröződött ki, de szólni nem szólt… jól tette mert valószínűleg valamit visszaszóltam volna… mert igazán volt kb 3 méter köztem és közte, a kutyát meg azonnal rövidre fogtam… úgyhogy kikérem magamnak!

Hozzászólás