Ma amíg elautóztunk az állatorvosi rendelőig, a drágaság ügyeskedett… és az egészben a mókás az volt, hogy az eredményt csak itthon vettem észre … Furcsa volt, hogy kihámozta magát a hámból mire odaértünk, de nem is figyeltem, azt hittem addig ráncigálta magát amíg az engedett és kitágult annyira, hogy kifért rajta. Bár ez nem lenne megengedett egy hámnak… na a lényeg az, hogy visszafele nem tettem rá a hámot, csak a nyakörvétől kötöttem ki, mert már arrafele menet egészen szépen ült a kocsiba. Persze, hogy szépen ült, hát nagyon el volt foglalva! Én meg nem tudtam annyira figyelni rá is, a forgalomra is, hogy mindezt észrevegyem.
Vagyis azt, hogy teljesen elrágta a hámot, azért tudott kimászni belőle :O Szóval volt hám, nincs hám.
Na sebaj, megvan már a modell, és fogunk varrni neki egyet mi, egyáltalán nem ördöngösség, és az meg olyan lesz, hogy amikor rárakom akkor olyan szépen rá fog simulni, hogy ott mese nem lesz! Legalábbis remélem 😀