Tegnap meglátogattuk egy barátnőmet, persze PrezLeestől. Aranyos volt a majdnem három éves kisfia, aki amint meglátta PrezLeet, kezdettől fogva nagyon el volt ragadtatva tőle. Tartottam attól, hogy első percekben netán megijed a gyerek, hiszen PrezLee egyszerűen hatalmas egy ekkora gyerköc mellett, de szó sem volt ilyesmiről. Az első simizás a lábát célozta meg, de mikor semmi ellenséges reakciót nem látott PrezLeetől, azonnal a fejét kezdte simogatni.
Most is feltűnt, hogy mennyire nyugodt ez az eb. Oda értünk, volt nagy farkinca csóválás, majd kapott vizet, lefeküdt és nem igazán akart menni sehova, ült nyugodtan velünk.
Most igazolódik be, hogy megérte annak idején, kölyök korában annyit hurcolászni a szomszéd gyerekekhez, akik elevenségükkel, visításaikkal felkészítették PrezLeet.
Ha minden jól megy (és miért ne menne), valamikor augusztus végén, szeptemberben szeretnénk egy közös kirándulásra menni. Ők hárman, mi ketten meg PrezLee. A kiszemelt hely Pádis, ott jó nagyokat lehet tekeregni, sátorral, pár napra. Azon filóztunk tegnap, hogy miként fogunk beférni a kocsiba, ugyanis a csomagtartó a PrezLee “tulajdona”, oda valami cuccot be lehet tenni, aztán a gyerekülés láb részéhez is lehet pakolni, és arra jutottunk, hogy szorosan bár, de valahogy beférünk majd 😀 Mint a szardíniák ugyebár.
Nos ilyen helyzetben még nem voltunk, de elmegyünk és leszünk, két három napot ahol a gyerek is van, meg a kutya is van. Mivel ennyire nyugis, nagyon remélem nem fog ismét úgy rohanni mint az eszeveszett, hogy leverjen a lábunkról 😀