PrezLee egy örökmozgó, enyhén hiperaktiv dobermann… mindig keres, mindig kutat valamit, még akkor sem lehetek biztos, hogy nem valami hülyeségben töri a fejét amikor alszik! Mert ugye ma bebizonyította, hogy hangtalanul képes az ágyra mászni és ott el is aludni…
A ma délutáni sétán más utvonalat választottam, hadd szokja, hogy vannak még utcák a városban…és ezt gyakrabban kell megtennem…ugyanis PrezLee betojik amikor a kerítésen túl más kutyák nekifognak ugatni. Ma elég nehezen haladtunk, mert ugye én meg kellett játszanom a bátrat, és még egy kicsit se babusgassam, vigasztaljam, oszt hol előre, hol hátra rángattuk egymást, a hatás visszahatás elve alapján.
Egy adott pillanatban egy 4 vagy 5 tagú kóbor kutya csoport “támadott” le hangos ugatással, de végül is nem volt az a kimondott támadás, pár méterre tőlük ugattak…egy kis piszok szuka azonban nem tágított, egyre közelebb és közelebb merészkedett, már attól tartottam hogy megcsípi a lábamat…és természetesen felment a cukrom… na és előszedtem a legmérgesebb morgásomat, s nagy hangosan “nekimentem” az egész csoportosulásnak…erre mind egy szálig elszaladtak…:D PrezLee meg egyre közelebb húzódott a “merész és bátor” gazdihoz… 😀 . Szerencsére az utcán nem voltak emberek, szerintem bevittek volna a klinikára sürgősen veszettség gyanújával 😀
Valami idióták állandóan csontokat dobálnak el ott ahol a kutyák szoktak játszani…egyszerűen nem értem ki a fene visz ki magával piknikezni böhöm csontokat… na persze Prezlee össze akarta szedni mind egy szálig őket… és természetesen ha dühősen megyek utána akkor rohan mint egy őrült. Végül kitaláltam, hogy megdobtam a táskával… erre eldobta a csontját. Ezt “végigjátszottuk” olyan 5-6x…Amíg minden csontot felkutattam és sikerült őket összeszedni.
Ma mind olyan kutyák voltak akikkel PrezLee nem játszik. De ez még nem elegendő ok ahhoz, hogy PrezLee ne rohanja le magát! 😀 Találtam valami félig leereszkedett foci labdát, oszt egy jó nagyot játszottunk…olyannyira bemelegedtünk a focizásba, hogy végül mind a négy jelenlevő gazdi csatlakozott és passzolgattuk a labdát, PrezLee meg rohant egyiktől a másikig…egy olyan jó órán keresztül…
Hazafele megint “veszekedtünk”, mert húz mint egy 😀 állat…és makrancoskodik. Félíg kirángatta a vállamat a helyéről, de pechére ő is vissza lett rángatva minden egyes alkalomkor… kb utolsó 100 méternyin rendesen jött lábnál…haladás nem???
A mai napnak azonban nincs még távolról sem vége…mert hazahoztam, adtam neki enni, inni…majd még egy pisilés következett, mert ugye kint nincs ideje ezeket a dolgokat elvégezni…majd játszodtunk egy “szemcseppesdit”…vagyis én rohantam utána a szemcseppel, ő meg szórakozott rajtam ugrándozva…szemcseppet végül nem kapott… de elég megmutatnom a flakont ahhoz, hogy elkezdjen pörögni maga körül…