Csütörtökön felhívott Réka…hogy volna-e kedvem?? Volna há.. mert mennénekVásárhelyre a kiállításra, kaptak bébiszittert a kislányuk mellé..Nem sokat gondolkoztam, azonnal beleegyeztem, hiszen valahol megfordult a fejemben, hogy menjek el PrezLeevel, de mivel még nem voltak rendben a papirjai, hát nem tudtam volna benevezni idejében… és csak úgy leutazni annyit, költeni a pénzt benzire hát nem érte volna meg…Ma reggel indultunk, és viszontagságos utazás után nagy nehezen jó sokat késve elérkeztünk a kiállításra…
Útközben, volt egy hatalmas baleset, ami miatt a forgalom egy olyan jó két órát volt leállva… Se menni se jönni nem lehetett…Végül ezzel volt nagy szerencsénk is…hiszen mindenki már tudott a kiállításon a balesetről, mert az úton ragadt jó néhány kutyás… így még a rendőr is kinyította a lezárt útat, hogy tudjunk “bemenni a kiállításra”, mondtuk né, kutyával vagyunk, be kell érnünk, tudja a balesett miatt késésben vagyunk 😀 és persze tudta a balesetet és beengedett… hülye de nagyon hülye szerencsénk volt ismét, a kiállítás bejáratától alíg pár méterre kaptunk “ennél jobb már nem is lehet” parkoló helyet…ami igazán nagy szó, hiszen rengetegen akik korábban érkeztek (ismerősök) mondták, hogy nem tudom hány utcával arréb találtak csak helyet!!! Mondogattam is, hogy “hiába na, hülyéké a szerencse”…
Szemtelenül hosszú sor volt a bejáratnál, de ekkor támadt ismét az az ötlet, hogy “berohanunk”…ugye a baleset…késésben lennénk meg ehhez hasonló…hát nem mondom, hogy majdnem belöktek a kapun, még csak azt se kérdezték ki fia borja lennénk mi és egyebek…símán besétáltunk mint aki tényleg nagyon izgatott, hogy lekési a birálatot…
Persze nem szép dolog a “pofátlanság” de hasznos…hiszen így PrezLee úrfi megtapasztalhatta milyen is a kiállításokon lenni, ahol minden másodpercben minden oldalról egy kutya bukkan fel, ahol a tömeg egyszerűen “elviselhetetlen”, ahol mindenki jön, megy igyekszik, ahol ugatnak, morognak és a többi.
Meg kell mondanom, hogy PrezLee megint “állta a sarat”, kitűnően viselkedett…Kezdetben természetesen nagyon izgi-mozgi volt, minden kutyához oda akart menni, puszit nyomni az orrukra, akkor is ha ezek örvendtek neki vagy sem, de hamar megértette, hogy az hogy ott van, még nem jelenti azt, hogy egy újabb játszópajtást talált…A végén már “lazán” tudtunk sétálni a kutyák között, itt ott még volt egy egy nozi-puszi, de semmi komoly. Találkoztunk egy 4 hónapos barna dobival, egy barna kannal, és jó pár feketével. Egy fekete lányzóval rendeztek egy “táncot”, de persze mind a kettő pórázon, de annyira aranyosak voltak ahogyan hajlongtak és szökkentek egymás előtt, hogy hamarosan nézőközönség is támadt…
Vettük a fáradtságot és megkértünk egy birót, hogy úgy, csak a miheztartás végett mondjon egy rövid véleményt az ebzetről “off the record” …hát nem mondom, de dagadozott a májam, amikor azt mondta, hogy nagyon szép a feje, a lábai is szepek, egyenesek, jól állnak, minden jó rajta, és mivel kölyök, az egyetlen amit mondhat róla, hogy “nagyon igéretes” 😀
Meg akartuk várni a dobermannokat is, de hát már rettenetesen késő volt, és haza szerettünk volna érni még sötétedés előtt…a ringben még csak a tacskók forogtak körbe, a dobikat meg láttuk versenyen kívül, így nemsokára haza is indultunk.
Hamarosan érkeznek a képek!