Mert ugye ember tervez de a dolgok mindig másképp alakulnak… ma azt hittem megbolondulok. Ugyanis PrezLee nem érezte jól magát. Levittem pisilni, alig akart jönni. Mikor visszaértünk odament a táljához és meginogott mint aki elszédül. Azt hiszem én is elfehéredtem azonnal, hiszen Tedi kutyám első tünete pont ez volt… de ő 9 éves volt akkor, és kint nagyon meleg volt… Szóval azonnal lefektettem és rohantam a telefonom után. Amíg felhívtam az állatorvost addig már hányt egy adagot, s máris kezdte visszazabalni a dolgokat. Nem hagytuk. Sajnos az orvos nem tartózkodott a városban, így egy másik rendelőbe irányított.
Ide csak 10 után lehetett menni. Ekkor olyan 9 óra tájt járt. Az egy óra alatt volt még 3-4 hányás, illetve egy félig hasmenéshez hasonló, de végül is nem olyan híg kaki is… persze mindez a szobába és a szőnyegre. De őszintén ez most kevésbé zavart, összeszedtük, felmostuk a dolgokat, a szőnyeget meg ki lehet mosni, csak a kutyának ne legyen semmi komoly baja. Fél 10 fele kezdett kicsivel jobban lenni, de látszott rajta, hogy jól nincs. 10 kor indultunk az orvoshoz, ölbe vittem, és olyan bújós volt mint egy kisgyerek. Közben meg csorgott a nyála. Egy törölközőt vittem magammal, hogy tudjam törölgetni az úton.
A rendelőhöz érve egyenesen az asztalra került, megmérték, láza nem volt, a fogínyei kicsit világos, fehéres színűek voltak. Elmondtam amit tudtam a tegnapról, hogy mit kapott enni, hogy kijátszotta magát, hogy bár csupa szem és fül vagyok amikor sétálunk, akár meg is ehetett volna valamit, de ezt nem láttam a tegnapi nap folyamán, hogy volt kint és lehet a melegtől történt mindez.
Kapott valami hányinger elleni injekciót. Mondta az orvosnő, hogy ez enyhén csípi, és már igyekezett is megvakarni magát. Az asztalról amikor lekerült már nem szédelgett, egészen élénk volt, de azért a kocsiig ölbe vittük el. Kapott valami pirulákat is.
Most az asztal alatt alszik, nagyon csendes, a nyálazás alább hagyott, a fogínyébe is kezd visszatérni a rózsaszín, és a csipogós játékra hegyezi a fülét. Hagyom még aludni, aztán adok neki egy kis vizet és lássam ha van étvágya.
Nagyon remélem, hogy tényleg csak egy gyomorrontás, és egy két nap alatt kiheveri…
Ja és a terv… a hétvégén akartunk menni kirándulni, mert egy olyan túra ígérkezett amely nem lett volna túl megerőltető neki sem… De hát így nem tudok menni vele, és kimegyek szüleimhez falura, mert csak 25 kilométer, ha bármi gond van fél óra alatt a városba tudok lenni, és legalább ha tegyem fel én reggel elalszom még van aki ránézzen…kocsiba fogni meg ehhez hasonló apróságok.