Ül-fekszik-enged-vár

Nekifogtunk megtanulni játékból a fekszik-et. A módszer az, hogy valami számára finom falattal kezdem, és leültetem, kap egyet, majd a következőt a földhöz közelítve mondom, hogy fekszik, de a hátsó felét nagyon finoman a helyére nyomom. Elég könnyedén fekszik, de magától még nem csinálja. De hát idő van bőven. Olyannyira figyel a kajára, hogy minden leülés után feláll, hogy kapja meg a jutalomfalatot…

Ezek a “tanulások” nem tartanak többet néhány percnél, de mindig igyekszem úgy befejezni, hogy még legyen benne játszókedv bőven. Kap egy nagy dícséretet az utolsó végrehajtott parancs után majd következik egy jó játék. Többször folytatom rongy húzogatással, de jelenleg még csak ő húzza a rongyot én csak kontrát tartok. Így nem rángatom meg túl erősen, de persze azért ráncigálom… nagyon élvezi időnként bele melegedik, még morogni is nekifog, amikor pedig rászólok, hogy “engedd”, és finoman megfogom az állát, és elveszem tőle a rongyot.  Ezt a játékot valamivel többet lehet vele művelni és negyedik-ötödik “engedd” után már szóra elengedi a rongyot.

A vár pedig arra vonatkozik, hogy várja a kaját. Ezt is nagyon ügyesen “végzi”, és úgy kezdődik, hogy a tállal a kezembe leültetem és nem szólok semmit, csak nagyon halkan, hogy várj… A kaját leteszem eléje és finoman megfogom a pórázát. Kezdetben azonnal elindult a kajás tál fele, (tegnap, tegnap előtt), de ekkor visszaültettem, és éppen pár másodpercet vártam amíg ült anélkül, hogy kelljen fognom a nyakörvét, és akkor mondtam neki, hogy “szabad”. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy ezt nagyon jól megtanulja: az ételt csak akkor veheti el, ha megengedem neki. És nem azt akarom, hogy ordibáljak utána, hogy nem szabad.

Ma már sokkal türelmesebben várt, persze nem lehet sokat kérni tőle, hiszen még nagyon kicsi… és azért is csak fokozatosan fogom növelni az időt, mert türelmetlen ha kajáról van szó… azt meg  nem szeretném, hogy ugasson az ételért…

Ja és elfelejtettem, a fekszikből máris következik az ülsz… ez nagyon könnyen megy neki 🙂

Hozzászólás