A tegnapi ovodázás sajnos elmaradt… ma úgy volt, hogy megyek ki falura, egyelőre ott is változtak a tervek, úgyhogy lehet ma lesz ovoda PrezLeenek. Cserébe elmentünk egy nagyot sétálni. Olyan fél nyolc fele indultunk el, megkerültük a stadiont, bementünk a füves háromszögbe ahol rettenetesen élvezte a még nedves füvet, amely gondolom még csiklandozta a hasát is, majd a stadion mögött végigmentünk, át a Garibáldi hídon, végig a Szamos parton, egészen a gyalogos hídig, ott megint átmentünk a hídon, és elindultunk egy kicsit hátrafele a Szamos parton.
Itt teljesen üres volt, nem volt se ember, se kutya, és még az autók se járnak, minden oldalról “védett” hely lévén elengedtem. Hát érdekes volt, mert amint elengedtem, mintha szorosabban jött volna mellettem. Egyszer kétszer kicsit lemaradt majd heves rohanásba kezdett, úgy hogy nekiütközve a lábamnak állt meg. Itt egy adott pillanatban nem tudom merre nézett, de egy hatalmas pocsolyába ugrott be… olyan 10 centi magasan állt a pocsolyában a víz, ő meg se előre se hátra, nem tudta eldönteni merre menjen. Előre jött volna, mert ott voltam én a pocsolya másik oldalán, de hátra, mert arra közelebb volt a pocsolya széle… Végül nagyon óvatosan hátrafele lépkedett kettőt majd körbe kikerülte a pocsolyát.
Visszafele jövet egy adott pillanatban lefeküdt a fűbe. Valószínű egy kicsit fáradt volt, ellenben nem látszott rajta. És nekifogott játszani, harapdálni a nedves fűszálakat. Nos hát nem igazán volt más választásom mint várni 10 percet amíg ismét kedve volt elindulni.
Nem mutattam neki, de saját magától nekifog és cipeli a pórázát. Nem az egészet, mert ugye a másik vége a kezembe van, de valahol megfogja, és úgy járkál mintha valami királyi kincset cipelne. Még kihúzza magát, és nagyon peckesen lépeget.