Tegnap az esti séta egy olyan félórával később indult. Nagyon meleg volt kint, és nem akartam úgy járni mint egy két nappal ezelőtt, hogy kelljen keresgéljem az árnyékos helyet, nehogy a nagy melegtől baja essen az ebnek. Végül is felértünk a Fellegvárra, majd találkoztunk ott a kutyásokkal. Volt egy Beagle kislány, azzal rengeteget rohangált, még egy két kutyával forgott egyet-kettőt, végül kikötött megint a picike fehérrel, és azzal játszadozott egy “sarokba”.
Végöl is nem jól értettem én, a pici kutya áprilisi születésű, vagyis három hónapos és pár napos… PrezLee lévén négy… nem csodálkozom, hogy olyan jól egyeznek, hiszen egyazon “ész szinten” vannak kb… A szentbernáthegyivel is játszik, de az már egy icipicit huncutabb mint PrezLee és a mérete miatt erősebb, úgyhogy vele nem játszik olyan sokat.
Már menet is megcsinálta egy párszor, hazafelé gyakrabban azt a figurát, hogy leül és nem akar egy tapodtat se menni semerre. Szerencsére ezek a makacskodásai nem tartanak sokat, és egy enyhe húzásra “megadja magát” és megint elindul.
Tegnap voltak olyan van kedvem-nincs kedvem hangulatváltozásai, egyik percben játszott a következőben mint aki rettenetesen szomorú csak feküdt. Ez a fajta viselkedés nagyjából a fogváltás kezdete óta van… Persze nem biztos, hogy azzal hozható kapcsolatban, de másra nem tudok tippelni.