Szombat vasárnap

Családi hétvége volt ez, szombaton kimentünk Jegenyére ahol kedvére bóklászhatott a kertbe. Azt hiszem még nem pihente ki rendesen a péntek délutáni fáradalmait, mert annak ellenére, hogy felfedezte az egész kertet és jött ment jobbra balra, mégis elég sokat aludt. Na nem épp rengeteget, és azt hittem, hogy a másik kutyussal való játszás kicsit jobban kifárasztja. Tetszett neki a kert, nekifogott egy kicsit ásni egy földkupacot,néha néha még átgyalogolt a virágágyásokon, de hát meg van neki bocsájtva 😀 Na meg semmi nem volt oda ültetve még…

Egyetlen gondunk az úttal volt. Ugyanis egy dugót fogtunk ki, és sajnos a kocsiba nincs légkondicionáló berendezés. Emiatt a sok állástól a kocsiba is nagyon meleg lett, hiába tettem oda ahol a legjobban fújta a hideg levegőt neki mégis iszonyúan melege volt. Egy közúti baleset miatt lépésben haladtunk legalább három kilométert, jó háromnegyed óráig.  Néztem valami árnyékos helyet, ahol esetleg megvárhattuk volna amíg felszabadul az út, de sehol egy fa ami árnyékot tartott volna az út szélén. Szerencsére végül kikecmeregtünk ebből is és még egy keveset mentünk, ami alatt a kocsiban a levegő is lehűlt elviselhetővé, majd megálltunk ahol tudtam neki adni vizet. Anyumékhoz kiérve ott is ültünk egy kávé erejéig, ahol a lakásban megint elviselhető volt a hőmérséklet, majd innen folytattunk a kb fél órás utat Jegenyéig. Itt a kertben remek kellemes árnyékos volt, ahol fölöttébb jól érezte magát PrezLee és mi is.

Először úgy terveztük, hogy sátorral megyünk, de végül inkább este visszatértünk még 30 kilóméternyit és anyukáméknál aludtunk. Ma nem mondanám, hogy sokat mozgott, inkább csak jött ment, de végül is reggel fél 6 és 7, fél 8 között kiugrabugrálta magát, megugatta a kecskéket, találkozott a biciklivel, amelyet toltam egy kört az udvaron, ő meg nagyon élvezte ahogyan forog a kereke, lifteztünk egyet, mert egyelőre a kertbe csak azon lehet felmenni, ügyesen kikerülte az uborka-ültetvényt, majd fejjel nekiment a műanyag hálónak, amely az uborkáknak van, hogy arra fussanak, de egy vékony műanyag, nagyszemű valami amit nem vett először észre. Szerencsére nem olyan, hogy be tudjon gabalyodni, így csak ugyanúgy járt vele mint az ajtó előtt levő szúnyog hálóval…egyszer kétszer “visszapattant” majd rájött, hogy ott nem lehet elmenni és kikerülte.

Olyan fél nyolc fele reggelizett, majd visszabújtunk és aludtunk még egy sort.

Volt egy két papucs lopás is, de most nem igazán érdekelte őket a lábbelik elhelyezése máshova a lakásba.

Nagyon ügyesen kijár vagy kikérezkedik már wczni, ezen a hétvégén már nem történt véletlen baleset sem. Miután ma hazaértünk, meg egyszerűen leült az ajtó elé. Hát gondoltam menni akar, így levittem és biza biza, így jelezte hogy neki kakilnia kell!  Persze valószínű, hogy még lesznek itt ott véletlenek, de most már bátran mondhatom, hogy PrezLee szobatiszta kutyus lett életének 85-ik napján, hiszen csak június 29-én lesz három hónapos.

A hétvégén gyakoroltuk az “ide” parancsot, és egyre inkább kezdi megérteni, hogy az ide az a hozzánk való visszatérést jelenti, méghozzá úgy, hogy le is kell ülnie. Tovább gyakoroltuk a “szabad”-ot, és egyszerűen tüneményes ahogyan “peckesen” ül, néz nagy szemekkel és várja, hogy engedjem enni. Persze most már kezdem azt, hogy elfordulok, és el is lépek egyet kettőt mielőtt mondom neki, hogy szabad. Ezt is hamar felfogta, mert először úgye ahogy elfordultam ő úgy gondolta, hogy a parancs ereje megszűnt mert én nem látom… na de ilyenkor mindig visszaültettem a helyére és megint várattam pár másodpercet.

Most megint alszik nyakigláb úrfi, kiterült a pokrócán és húzza a csendest…

Hozzászólás