Ma a kutyasuli elmaradt, és azt hiszem már csak jövőre fogunk menni… Falura nem tudtam kivinni az ebet, mert Győzőnek fáj nagyon a lába, így az ott tartozkodást kicsit csökkenteni kell, mert még mindig nem sikerült kiokoskodnom, hogy például Karácsony estéjén mit csinálunk a két kutyával, hogy lehetőleg békén hagyják egymást… lévén, hogy természetesen mind a kettő “szobakutya”…
Győzőnek a lába végül is el van törve, szerencsére a csontok nem mozdultak el, így nem kell műteni. Remélhetőleg eléggé lusti ahhoz, hogy keveset mozogjon ebben az időszakban és nem is mozdul el semmi. Kicsit csökkentve lett a kaja adagja, mivel most sokkal kevesebbet mozog, és az sem árt nagyon ha icipicit lefogy. Na hát nagyon remélem, hogy nem marad sánta egész életére. Nagyon szomorú dolog lenne…
PrezLeevel ma kimentünk tekeregni egyet az erdőbe. Végül csak ketten. Egy dobis barátunkkal szerettünk volna menni, de hozzájuk vendégek érkeztek a hétvégére és a kutyát kipasszolták falura. Oszt akkor sebaj, kivittem én ebzetet, mert gyönyörűen sütött a nap. Ma igazából egy hatalmasat játszott a hóban! Nagy kár, hogy nem vittem a fotógépet, mert ez volt az első igazi hónak nevezhető fehérség amiben rohangált. Megmondom őszintén remek mókának találta és úgy szaladt körbe körbe mint valami kerge birka!
Ráadásul gyakoroltuk a “gyere ide”-t is… valahogy csak annyit tudok erről mondani, hogy “fog ez menni” 😀 Még mindig itt ott “hiányos” de remény van, hogy mire megkomolyodik ezt is fogja tudni rendesen. Aminek örvendek, hogy már nem bóklászik olyan messzire mint ezelőtt egy hónappal amikor ugyancsak erre tekeregtünk. Hanem sokkal kisebb körökben szaladgál körülöttem. Nagyon figyel, azt hiszem egy légy se tudna elröppenni úgy, hogy ne tudná merre haladt!
A “kirándulásunk”-at nagyon sárosan fejeztük be… Mert természetesen a talaj egészen vizenyős volt, nem volt hó mindenütt…