Ma voltunk Gyaluba shoppingolni…Persze, hogy lehetett volna másként, hogy az első utam a kutyás polchoz vezetett. Itt kerestem valamit amiből megfelelő jutalomfalatokat lehet gyártani valakinek az ajánlására. Ez pedig a “smákosz” (Schmackos) volt, olyan vastag posztó szerű a tapintása, na de megakadt a szemem egy Jámbon-on(Jumbone) is, ez valami csontszerű műanyag izé… amiben én nem hiszek de PrezLee ezeket imádja.
Nem sokat időztünk ott, de gondolom csak jót tett neki az, hogy ismét autóba ült. Igaz, hogy keveset autózik de máris imádja. Még nem mindig sikerül bekecmeregnie egyedül, de azért rendesen próbálkozik bemászni.
Miután hazaértünk odaadtam neki egy Jambont hát el volt ragadtatva és kb egy jó órán keresztül egy helyben ült és rágta. Majd elfogyott, és kipróbáltuk a smakoszt… remek jutalomfalat lesz belőle, bár ezt sem értem, hogy mégis mi az ami tetszik neki… kimondottan műanyag szaga van.
Kicsit később megmutattam neki az éneklő macit, erre ugrált egy sort, de hát ezt nem adhattam oda neki, és eszembe jutott, hogy valahol lennie kell valami ócska plüss játékoknak… Nosza ki is kerestem, az ágy alatt bujkáltak. Nehezemre esett kiválasztani az áldozatot, hiszen mindegyik nagyon aranyos volt, valami mackók, nyuszik meg mittomén miféle egyéb figurák. Végül találtam egy tarka madarat és azt mondtam, hogy egye fene nekiadom.
Hogy ez a “kölök” milyen rettenetesen boldog lett… rohangált vele az udvaron, aztán én is rohangáltam vele, mindenáron elrohant tőlem, nehogy elvegyem a madarat, nagyon élvezte. Neki is fogott szétrágni, de a madár kisebb sérülésekkel megúszta még a mai napot.
El is felejtettem, hogy még indulás előtt “segített” édesapámnak… és el vagyok ragadtatva mennyire “megszelídítette” ez a kutyus édesapámat is. Sokszor veszem észre, hogy nézi és mosolyog a kiskutya hülyéskedésén, nem lesz ideges, nem ordít rá, hanem esetleg rászól ha túlzásba viszi a dolgokat, szóval eddig PrezLee az akinek a cipőlopásán nem háborodik fel hanem nevet egyet, elveszi tőle és összeráncolt homlokkal megszidja, ahogy illik a csínytevésért, de közben látszik édesapámon, hogy egyáltalán nem haragszik az ebre.
Onnan indultam el, hogy a segítség abból állt, hogy mindenféle szerszámot meg akart kóstólni, többet között egy elemes csavarhúzót, egy akkus fúrógépet, egy kalapácsot és egy fejsze nyelét is. Mind ott lábatlankodott édesapám körül amíg valamit javított az udvaron.
Olyan 8 óra után kimentem sétálni a két kutyával. Kicsit aggódtam mert Balázs nem igazán kedveli a kicsit, de ezek az “ellenségeskedések” csak az udvarra érvényesek. Az udvarról való kijutást úgy oldottuk meg, hogy édesapám kiengedte a nagykutyát, én meg PrezLee-t pórázon vezettem ki, miután az kiment, így elkerülve az esetleges torlódást a kapuban. Ezután PrezLee-t is elengedtem, mert kint már rendesen viselkedik. Végül is bent is teljesen normálisan viselkedik, csak attól félek, hogy egy nap kicsit durvábban rakja helyre PrezLee-t amit nem szeretnék. A séta nagyon jól telt, egyetlen egyszer sem volt említésre méltó bakalódás a kutyák között. Ami volt az, hogy PrezLee szemtelenkedett, Balázs meg rámordult és erre PrezLee abbahagyta… fél percig, majd kezdte elölről…Egy adott pillanatban Balázs is tett egy két játékra utaló mozdulatot, de csak amolyan hecc volt részéről azt hiszem…
Na megyek aludni… elfáradtam én is.