Tegnap PrezLeere valami nagy szentimentalizmus tört rá. Bejött a szobába és mindent megtett, ahhoz, hogy közel legyen hozzám. Hol az asztal alá mászott be, hol a székem mellé állt és tette a fejét a kezemre, persze ezzel engem bosszantva, mert nem tudtam odafigyelni arra amit csinálok… végül úgy “oldottuk” meg a problémát, hogy a pokrócát közvetlen a lábam mellé helyeztem el, és akkor nagy megnyugodva lefekeüdt sóhajtva…
A másik szegény árva az Győző. Idegesítően ide fekszik az ajtóba, este nem lehet kimenni, mert egy hatalmas “lábtörlő” ott hever … tegnap is kissé ráléptem, persze véletlenül…ő meg véletlenül elkezdett morogni, ösztönös reakcióként, majd hirtelen felócsudott, hogy kire morog és a morgásból azonnal átváltott vinnyogásba…. hát 😀