Délután megérkezett Gyuri bácsi, megiszogattuk a kávét majd megkóstoltuk a maradék meggy likőrt. No ebből igazán nem volt sok kóstolnivaló, mert a kanta alján inkább csak a meggyek lézengtek, a likőr már alig. De aztán, hogy jól eltelt a délután, és már senkinek nem volt kedve dolgozni vagy tenni venni, eldöntöttük, persze Gyurival az élen, aki reklámozta a 4 hidegben tartott sörét, hogy felsétálunk a tanyára és nemcsak, hogy megszabadítjuk a söreitől, hanem még szalonnát is sütünk és valószínűleg halat is…
A szomszédok megtévesztése érdekében sokan sokfele indultunk: Gyuri bá neki indult a kocsival a hegynek, én gyalog a két ebbel, majd a sort (hátvédként) anyukámék zárták a három kecskével… Annak ellenére, hogy a rajtnál másodiknak indultam és elméletileg kocsival sokkal hamarabb kellett volna odaérnie a házigazdának, mégis én voltam aki elsőnek felsétált! Persze nem fogadott senki virágesővel, és egyéb kellékekkel, mert hát senki nem volt otthon.Hiába helyi ebeket, egyik sem jelentkezett… Csöpi, Pötyi, Butykó meg a másik Butykó (a két kölyöknek egy neve van 😀 ) és a többieknek hűlt helyüket találtam.. pár perc múlva megérkezett Gyuri bá, majd édesapámék is a kecskecsordával.
Vicces volt elnézni, ahogyan kezdetben a kecskék nem akartak bejönni a kerítésen belül, majd végül is úgy döntöttek, hogy jobb bent mint kint, és a Rumburakot is bekergették a házába…
Elsörözgettünk, elszalonnáztunk, megvitattuk a világ dolgait, a kutyák kijátszották magukat, majd holdvilág fényénél lesétáltunk a dombról. A teljes létszám 9. Ebből három kecske, két kutya és mi négyen. Érdekes módon most már a kecskék is és PrezLee is megszokták egymást, egészen szépen elvoltak a hazafele vezető uton.