Mivel még nem járhatunk ki a házból, nagyon sok érdekesség ugye nem történik… Kezdem szoktatni az egyedül léthez, és elgondolkodtam egy ketrec beszerzésén. Végül is nagyon jó ötletnek találom, főként azért mert elképesztő mennyi gyagyaságot képesek művelni amíg kicsik…A kisebb baj, hogy szétszedi az ágyat, lerágja a bútorról a fogantyút, de a szoba ahol tudom hagyni (mert nincsenek kábelek) mégiscsak rejteget egy csomó veszedelmet… én is sokkal nyugodtabban mennék el itthonról, ha tudom, hogy arra a kis időre ő ha nem is boldog de biztonságban van. És ahhoz is hozzá lehet szoktatni, szépen fokozatosan.
Egyelőre lássam honnan tudok beszerezni ilyen “fekhelyet”.
Meg természetesen olyankor is jól jönne, ha mondjuk kénytelen lennék anyuméknál hagyni 1-2 napra…Így ők is nyugodtan tudnák végezni a dolgukat amikor éppen nincs idejük foglalkozni vele, és én is tudom, hogy nem zavarja össze teljesen a napjaikat a rosszcsont ebem… Nem akarom én ott hagyni, de attól függetlenül lehetnek ilyen esetek.
Ami változott az, hogy a folyosón már végigmegyünk gyalogosan, majd csak a lépcsőkön cipelem le ölben. Illetve az udvaron is ölben jár még… de lassan ahhoz is szoktatom, no meg a pórázhoz. Ha cipelheti a pórázt akkor szívesen jön megy.. néha azonban megmakacsolja magát és csak ül és néz értetlenül.