Minden alkalommal amikor falura megyünk, PrezLee már az utca elejétől kezdve nekifog nyafogni és majd kiugrik a bőréből. Már a letérőnél tudja, hogy hol vagyunk. Nagyon figyel ki a kocsiból.Ahogy kiérünk, első dolga, hogy üdvözli az “öccsét”, vagyis Győzőt, majd negyedórát örvendenek egymásnak. Hihetetlen mennyire szereti egymást a két kutya! És ez a leginkább akkor látszik amikor ismét találkoznak. Leírhatatlan az örömtánca mindkét ebnek. Persze a nap folyamán volt köztük veszekedés is, de igazán semmi komoly. Mint valami rossz gyerekek összekaptak valamin.
Volt nagy játszadozás, szétszedték a homokot, ástak mind a veszettek, majd “harcoltak”, hogy kié legyen a gödör…
Megint jelen volt az ebédnél… csak úgy kell elhessenteni, kissé pimasz ami azt illeti 😀
Győző rendesebb, ő csak kintről nyáladzik:
Na de van egy “vigyorgó szentbernáthegyi pofi” is 😀
egy orron kapott szentbernáthegyi…
a két bugyuta…
Kecske kisasszony:
Volt nagy pihenés is, kinyiffantották egymást az ebek, és dög meleg is volt…
PrezLee benéz az istállóba:
Győzi pofi
PrezLee pofi
Győző védelmez:
Ez egy nagyon érdekes jelenség…Kimegyek például az udvarra, és PrezLee (Gyuri szerint az ördög) “letámad”. Játszik, höri mori, az ő szemtelen stílusával. Erre j9n Győző és mintegy békítőként bemászik kettőnk közé. Sőt, böki el PrezLee-t, hogy ne “bántson”. Nagyon aranyos ahogy eljátssza a kegyes békítő szerepét… csak arra kell vigyáznom, hogy ne döntsön fel :))
Juj mi van ott!
és még egy PrezLee pofi
Természetesen a remek hétvége azzal zárult, hogy hazajöttünk, persze, hogy a kedvenc utunkon. Azóta meg egyhuzamban alszik… ilyenkor annyira jó kutya 😀 😀 😀
nagyon jó képek!
mostmár tudom hogy hova lettél hétvégén 🙂
Én is csak néztem,mikor nem jöttek a bejegyzések 😀 Milyen felnőttes arca van már az utolsó képen 🙂