Ahhoz képest, hogy az éjjel nem tudtam elaludni mert mind köhögtem és inkább felkeltem dolgozni, egészen 3 utánig. Ekkor lettem megint nagyon álmos, de csak reggel 6-ig tudtam aludni, ugyanis ekkor veszettül elkezdett kiabálni az ébresztő. Kikecmeregtünk az ágyból, természetesen lestük a másikat hátha kimondja hamarabb, hogy gyere aludni, kell a fenének ez hajnalban… De egyikünk se mondta ki a varázsszót, így kelletlenül bár de elindultunk.
Az udvarig szandálban mentem, ott “szereltem fel magamra” a görkorcsolyát míg a kedvesem kiszedte a biciklit a garázsból, majd elindultunk. Hát borzalom volt eljutni egészen a Garibáldi hídig, az úton mindenféle akadályok és kellemetlenségek vannak. Gödör, rossz aszfalt, járdaszegély na meg rengeteg szemét mindenfele, ami nem kedvez a kicsi kerekeknek. Volt helyek ahol éreztem összerázódik az agyam.
PrezLee persze nagyon izgatott volt már indulástól, egyszer kétszer kellett veszekednem vele, mert nagyon beindult és húzott vagy lemaradt mert ő a bicikli után ment volna szívesebben.
Végül csak elértünk a Szamos melletti bicikli utat, ahol egészen vidáman ment a görkorcsolyázás.
Arra a következtetésre jutottam, hogy legközelebb valószínűleg kocogni fogok a bicikli útig, mert a fene kínozza magát odáig eljutni, odáig meg viszi a kedves párom a hátizsákban a görkorcsolyát, gurulok én is vagy 2 kört, majd vissza a zsákba a görkorcsolya és hazakocogok, vagy akár baktatok.
Azt hiszem ez a fajta mozgás be lesz iktatva rendszeresen 😀