Rakoncátlan!

Egy hetet volt falun és máris úgy el van kanászosodva a drága dobermannom, hogy az egyenesen rémes… mint akit a fejére ejtettek és elfelejtette azt, hogy az utcán “lábhoz” igazodunk, a stopnál “ülsz” formában várjuk a zöldet és felfele a hegyen nem rángatjuk gazdit túlságosan mert felmegy a cukra… Na nem kérem szépen… PrezLee biza egy hétig volt a kis herceg és csinált amit akart… általában póráz nélkül volt sétáltatva, a mezőn és most azt hiszi, hogy itt is a réten vagyunk!!!

Ma sok rángatás közepette értem fel vele a fellegvárra, majd gyakorlatoztunk egy sort, hadd csak tudja meg mégis kivel van dolga… legalábbis úgy vettem észre, hogy a kiállítás előtti gyakorlatozások kimondottan jót tettem elkényeztetettkének! Mintha sokkal szófogadóbb lett volna pár nap gyakorlás után. Igaz majd minden nap (ma is) volt höri-mori (ö morgott én hörögtem rá mérgemben) és ma is le kellett bírkoznom mert egyszerűen nem bír magával 😀 … Aztán egy két ilyen helyrepakolás után olyan lesz mint egy angyal… Gondolom még egy ideig tart ez a korszak… A fura a dolgoban, hogy amúgy totál jófej 🙂 Mégis ha nagyon rá akarok erőltetni valamit… hogy most akkor körbe szaladunk és IGENIS SZALADUNK, akkor egy ideig elviseli majd kommentálni kezd….

Ma nem is hagytam a pajtasokkal… és egy ideig kicsit levágom a pajtásozás adagját…

A múlt héten sikerült megrendelnem a ledes nyakörvet!  És nem akármilyen lesz nekije!!! Eredeti “méjd in tájván”!!! Egyenesen tájvánból postázva!

Leave a Reply