PrezLee igazi profi. Ami a koldulást, kuncsorgást illeti még nem láttam más kutyát aki ezt a ilyen magasan művelné. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek, de a családban az eddigi összes kutya közül ő ezt már művészi szintre fejlesztette. Koldul, ha csak azt akarja, hogy foglalkozzanak vele. Koldul ha valaki a konyhában mesterkedik. Koldul ha épp tekereghetnéke van, ha kimenne szaglászni vagy akar valamit.
Ma azonban 2x is bemutatta milyen egy kis tekergő: anyukám valami húst csontolt ki. Természetesen ilyenkor más nem létezik, engem valami fél farkinca csóválással fogadott, majd visszaült arra a helyre ahol gondolom már sikerrel járt. Fél méterre az asztaltól. Ugyanis ha közelebb megy, rászólnak, hogy menjen arrébb. Ha távolabb megy, akkor túl távol van. Ez a pozíció, ahol ül, szobor mereven és várja a mennyei mannát. És persze mint betartva a “legjobb kutyanevelési elveket” kap is a drága. Meg beszélnek hozzá. Várj türelemmel, mindjárt, na ez nem a tied, ez a Győzőé, majd a végén. És PrezLee vár, közben a szemeit le nem veszi a húsról és a nyála egyre csak csorog meg csorog míg 20 centis nyál csík lóg rajta…
A mai nap másik nagy huncutsága ma estefele volt. Olyan hat óra körül elindultunk egy esti sétára. Az idő elég kellemes volt, már sötét de világított a hold, úgyhogy lehetett bandukolni a dombon felfele vezető úton. Egészen jól elmentünk, a két kutya rohangált, jött ment. Szóval megkapták a normális adag esti sétájukat. Hazajöttünk, letettem a kabátomat, majd jöttem mentem a ház körül, amikor látom, hogy nyitva a kapu. Kinézek, apukám az utcán van, várja PrezLee-t. Kérdem tőle, hogy kiszökött? Nem… ki kérezkedett!! Mert oda állt az ajtó elé, biztos a praclijával úgy tett mintha nyitná az ajtót, ebből meg ugye látni lehet, hogy mit akar. És apukám ki is engedte…Mondom neki: szinte a kabátom se hűlt ki, most jöttünk vissza a nagy sétából!
Szóval… PrezLee egy nagyon huncut eb.