Ugye napról napra valami új hülyeséggel, néha ökörséggel lep meg… olyannyira, hogy őszintén már nem lepődök meg… Ha elmegyek itthonról és pár órát egyedül hagyom, akkor még csak nem is mérgelődők… amolyan lottószámok kitalálása szerűen probálom elképzelni mi is fog otthon várni… és a legtöbbször pont mint a lottószámokkal..más vár. De hát mi a manó, összeszedem a széthurcolt, szétszedett cuccokat, a konyharuhákat visszaakasztom a helyére, oszt az élet megy tovább…
De most már igazán kezd szemtelen lenni 😀 Ma vacsorára virslit akartam enni…és majdnem úgy jártam, hogy csak akartam … Mert kikészítettem őket és vártam a vizet, hogy főjjön már…erre a kis tolvaj odasomfordált az asztalhoz és nem csak hogy majdnem leszedte, hanem finoman az első fogacskákkal huzogatta a virsli végét…közben a szemei meg RAJTAM voltak fixálódva, hogy vajon sikerül e megtrükköznie úgy, hogy ne vegyem észre…és nem sikerült. Mert elkaptam és még csak azért sem kapta meg a virslit. Be a forróvízbe és jóizűen megettem… DE úgy…hogy lássa. NÉÉÉÉ PrezLee megeszem. ÉN. És te még csak falatkát sem kapsz, mert tolvajkodtál. Na jó az utolsó 2 falat végül az ővé lett… a várakozástól a nyál “csóva” kb 20 centísre sikeredett…
De pár szót az új hobbyról… Ezt kb 3 napja csinálja. Ülök a gépnél…dolgozom, vagy csak teszem magamat, végül is mindegy, ehhez senkinek semmi köze 😀 …és PrezLee előbb a fejét hajtja a lábomra…és szuszog, de keservesen és nagyokat…majd nyomul egyet…végül kiköt az ölömbe, a feje a jobb kezemen, a hátsó lábai a földön. Ha nem simizom, akkor fészkelődik. Ha nyugalmat akarok, akkor bal kézzel simogatom a fejét, erre ellágyul majd szétolvad örömébe és tovább sóhajtózik Jobb karom majd leszakad… azon nyugszik az egyre nagyobb feje…Balkezem elzsibbad a simogatástól és mindkét kézzel igyekszek betüket ütőgetni…két simi között … de nagyon kell ám igyekezzek a billentyűzgetéssel, mert ha nem érkezik idejébe a simi akkor követelőzővé válnak a sohajtások és kezdődik a fészkelődés!!!