PrezLee jól van…

Éli világát szórakoztatja a szüleimet és végre kirohangálja magát. Az egyik legjobb ötlet volt, amit kiagyalhattam, hogy kivigyem. Vasárnap reggel úgy tűnt elhamarkodva “csaptam ki falura”, de estére már tudtam, hogy nem. Még mindig nagyon beteg vagyok, hol lázas, hol nem, a kiütéseim köszönik szépen virulnak, viszketnek és az őrületbe kergetnek, ráadásnak most nekifogott hámlani is a bőröm, száraz mint a smirgli, úgyhogy “élvezettel” kenegetek magamra mindenféle kencét, több kevesebb hatással… Az éjszakák azzal telnek, hogy zuhany, kencézés, ágy, megpróbálni aludni, nem megy, jönni menni a lakásban, valami allergia elleni pirulat happ bekapok, hogy ez a viszketegség ne bolondítson meg, hajnal fele elaszom, majd délig hullaként egy helyben mozdulatlanul…

Szóval, igen, PrezLeetől “megszabadulni” jelen esetben jó ötlet volt.

Reggel korán megy sétálni, kezd leszokni arról, hogy felüvöltse az egész házat, majd minden nap bosszantja apukámat azzal, hogy nem akar hozzá menni. Nagy tekergő, ugyanis visszaforduláskor elszalad és nem megy világgá, csupán hazaszalad… Nem nagyon van magyarázat miért nem akar odamenni, elvégre a sétának így is úgy is vége, ezt el is fogadja, nem a másik irányba megy tekeregni.

Győzővel szent a béke, néha morgolódnak egymásra, de balhé rég nem volt, Balázs ő morcosabb lett sokkal, de ő is inkább a saját kis területét védi, az utcán meg a réten egyáltalán nincs baj a három ebbel. A helyét meg PrezLee tiszteletben tartja és csak néha megy bosszantani az öreget..

Tegnap állítólag rokonok voltak látogatóba és természetesen volt nagy megszeppenés a két extra “új” (még nem látták se Győzőt, se PrezLeet) böhöm nagy dög láttán, amelyek közül ugye PrezLee az a fajta aki “nézi az ember nyakát“…

Leave a Reply