PrezLee ismét a régi

Még az estefele látszott, hogy kezd helyrejönni, már összegubancolódva aludt, nem mint a részeg aki kell fogózzon mert forog a föld… és hamarosan a kicsike aranyos kötekedéseire is válaszolt … aztán nagy játék kerekedett belőle. Az esti séta azonban elmaradt, de az udvaron már nem mutatta jelét a szédelgésnek, adtam neki enni is, nagyon jó étvággyal bepofázta az egészet, pedig csak síma “pirulákat” adtam neki, semmi extra kényeztetéssel.

Az éjjel háromkor ébredtünk, ugyanis az udvarra beszökött egy szuka, Balázshoz, és vele természetesen a “barátja”, a két kan meg verekedett… a két kölyök meg veszettül ugatott. A nagy zenebonára csak én ébredtem meg, hála PrezLee most már eléggé mély, ugatására, mert ő úgy látta jónak, hogy a fülembe ugasson… A két idegen kutya szerencsére villanygyújtásra elmenekült, de kb fél hatig csak szenderegtem, nem tudtam vissza aludni, mert PrezLee 5 percenként “örző védett” egy egy vakkantással morgással, tök mindegy miféle hangokat hallott vagy csak gondolta, hogy hall…

Olyan 6 óra fele kikecmeregtem az ágyból, még szöszmötöltem egy keveset, mert ekkor PrezLee szépen elaludt… (normi nem?) de gondoltam egyet és nagyot, felcihelődtem és most én zavartam fel álmából 😛 pórázt rá, és kimentünk sétálni. Ködszerű burok volt a tájon, ha kicsit tisztább lett volna érdekes fotókat lehetett volna készíteni, de hát fotógépet nem vittem… kiértünk az egyenes útra, és őkegyelme kissé  meg volt illetődve a korai indulástól, nagyon szépen ment pórázon egyet sem rángatott rajta. Az úton meg elkezdtünk szépen kellemes tempóban kocogni, ugyanis meg akartam tanítani neki, hogy ha szaladunk ne vegye játéknak, ne a pórázt, nadrágomat akarja rángatni vagy éppenséggel a cipőmet elkapni, de a kis drága olyan gyönyörűen szaladt mellettem mintha már egy fél éve ezt művelnénk minden reggel.

Nem szaladtunk nagyon sokat, mert nem igazán mertem a tegnapi  gondok után, meg “talán” nem is bírtam volna az iramot tartani hosszú távon :P.

Egy negyven körüli pasas kaszált az egyik föld darabon, egy jó reggelt rikkantottam oda, mert olyan mereven nézett rám mintha szellemet látott volna megjelenni a ködből. Mondjuk váratlan is volt ebben a korai órában egy “őzikét” látni (erre visszatérek), aki valakivel sétál. Visszaköszönt, majd mi tovább mentünk. Az “oszlopig”, vagyis még egy darabot. Érdekes módon megint egy “először” megtörtént eseménynek voltam tanúja: PrezLee nem akart mindenáron barátkozni az illetővel mint eddig minden idegennel! Egyszerűen nézte, nem ijedt meg, nem akart támadni, megfigyelte de azonnal jött is tovább körülöttem körözve. Pedig az illető hívogatta is! Visszafele jövet ugyanaz a jelenség. Felfigyelt rá, de nem közeledett hozzá. Közben a “köd” is felszállt, jobban lehetett látni, és az illető is elhitte, hogy nem szellemmel van dolga, megkérdezte hogy itt lakunk e… persze mondtam, de tudta, hogy melyik házbul származhatok, mert rákérdett. Na ekkor mondta ő, hogy hirtelen mikor felnézett azt hitte, hogy egy őzike van a mezőn… és tudta, hogy a faluból csak mi vagyunk a különcök, akik sétáltatják a kutyákat.

Ismerte Balázst, (na jó, ki nem ismeri, egyelőre szinte a legnagyobb kutya a faluból) és még elbeszélgettünk pár szó erejéig, majd mindenki dolga után nézett.

Pár furcsaság volt azonban ezen a pasin…először az, hogy “normális” kinézete volt, itt ahol a fél falu félkegyelmű, és ha nem az akkor tök bunkó, a ruhái sem voltak azok a fajták amelyek úgy rá vannak hányva  vasvillával az emberek nagy többségére, és illedelmesen el lehetett beszélgetni vele, nem azt kérdezte hogy ha “jöttél?” meg hova hova merre merre?, nem gondolta, hogy megeheti a kutya, szóval a falusi “idilltől” rettenetesen elütött… és főként az volt a furcsa, hogy KASZÁLT… mikor errefele mindenki tudja, hogy “nem éri meg” mezőgazdasági munkát végezni… egyszerűbb valamiféle segélyt beszerezni, állatokat sem érdemes tartani…más szóval rengeteg lusta dög gyűlt itt egybe…Persze tisztelet a kivételnek, csak sajnos ezek nagyon kevesen vannak…

Most délután van,  és rettenetesen rám tört egy álmosság, legszívesebben oda heverednék a kutya mellé az árnyékos fűre és aludnák egy nagyot, de annak az lesz az eredménye, hogy éjjel megint nézem a TV-t…

Hozzászólás