PrezLee és Róna

Ma megint átmentem szomszédolni és elértük azt, hogy a kutya kint, gyerekek bent, de már nem akartak elszaladni tőle. PrezLee megpróbált bemenni, de a szúnyogháló nem engedte, párszor fenékre esett, és a gyerekek a hálón keresztül simogatták és mondogatták, hogy milyen meleg 🙂

A fiúcska egy versikét is kitalált a kutyáról, de még mindig nem mer a közelébe jönni. Én meg nem erőltetem, biztatom őket, megfogom a kutyát, és ha kimerészkednek akkor nem engedem a kutyát, hogy hozzájuk menjenek, hanem megvárom amíg a gyerekek közelednek a kutyához. A  kutyának elterelem a figyelmét, általában a póráz, vagy a helyettesítő madzag erre tökéletesen megfelel, és biztatom a gyerekeket, hogy simogassák meg a kutya hátsó részét…

Ma miután látta a fiúcska, hogy a kutya  füves részben van, kimerészkedett, és az ölembe ült… igaz a lábait felhúzta de a végén látta, hogy a kutya sem akarja bántani és egy icipicit megnyugodott.

Valahogy ezt a dolgot nem szabad a gyerekekre erőltetni, és legalábbis szerintem nem szabad megszégyeníteni amiért fél tőle, se “lenézni” az ő félelmét. Inkább nagyon lassan haladva, nagyon óvatosan , és úgy , hogy minden esetben amikor a kutyához közeledik akkor a gyerek érezze magát biztonságba. Na sebaj, én hiszem abban, hogy ha nem is lesznek játszópajtások, de félni nem fognak ezek a gyerekek PrezLeetől.

Na és, hogy a címben szereplő Rónáról is szó legyen, ő egy kb 4-5 éves törpe Schnauzer.  Bemutattuk egymásnak a két kutyát, és az első reakció PrezLee részéről egy hatalmas ijedtség volt, pedig nem bántotta Róna csak épp megszagolta. De hamar kilábalt az ijedelemből, és utána elkezdett kötekedni Rónával.

Kapott is egy két morgást, de ettől még nem csillapodott a játék kedve, körbe körbe ugrándozva rohangált körülötte és kimondottan provokálta , csakhogy annak nem volt kedve játszani… Hagytam egy jó darabig, de a végén rászóltam és abbamaradt a zsuka.

Nagyon várom már, hogy vihessem sétálni és játszódjon más kutyákkal amelyeknek szintén van kedve játszani.

Leave a Reply