PrezLee és Fruzsi V.3

Tegnap délután az idő kellemesnek ígérkezett, na nem sütött éppen a nap, az eső lógott a levegőben, de reméltem, hogy mégsem fog esni, hanem csak olyan borult marad. Így is lett szerencsére, s ha nem hát nem, akkor autókáztunk volna egyet és annyi.

PrezLee olyan 2-3 centivel magasabb lett már mint Fruzsi, de azért Fruzsin látszik, hogy sokkal fejlettebb, izmosabb és erősebb mint PrezLee. A játék folyt ezerrel egy darabig, majd a két kutya megunta és nekifogtak valamit keresgélni az udvaron. Oszt még játszódtak egy sort, ittak vizet, megint szaladtak két kört. Valahogy a játék nem volt olyan heves mint a korábbi alkalmakkor.

Jelenleg csak egyedül voltam a kutyákkal, így a heveskedésekkor nekem kellett “közéjük morogni”. Szerencsére azonnal lecsillapodtak, nem volt szó még komoly morgolódásokról, inkább csak olyan gyerekes hisztiről, csak éppenséggel nem akartam hagyni, hogy elfajuljanak a dolgok…Persze még nagyon nehéz észrevenni mikor van szó játékos morgolódásról és mikor válik a morgolódás fenyegetővé, de úgy érzem jól éreztem meg azt a pillanatot amikor rájuk kellett szólni.

Egy adott pillanatban Fruzsi “letámadott”, és fél órán keresztül nem hagyott békémet… mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy szinte tetőtől talpig végignyaljon. Jó néhány fotót készítettem vele, és annyira kedves volt, csak persze rettenetesen nyálas 😀

Az igazság az, hogy én nem kedvelem, hogy végignyalják a kezemet, arcomat a kutyák. Egyszerűen nem szeretem. Nem halok bele ha néha néha kapok egy puszit, de ha lehet azért ezt hagyjuk ki. Szerencsére PrezLee nem az a kimondottan puszis eb, ő inkább bújós, de a kezemet szokta ő is néha nyalogatni. Ok ezzel tudok élni. De ő sokkal de sokkal mértéktartóbb mint Fruzsi :D.

Na itt vannak a fotók:

Leave a Reply