Valahogy ez volt a titulus ami eszembe jutott amikor megláttam, éjjel 1 órakor, PrezLeet az udvar közepén, a pokrócán amelyet ő maga hurcolt oda, valami fura sfinx pozícióba fekve, emelt fejjel, büszkén elnézve az udvarán meg az alattvalóin.
Mostanság egy ideig PrezLee az udvaron van, aztán ha megunja általában bemegy a helyére. Olyan is volt, hogy mindvégig kint aludt, a szobánk ajtaja előtt. Ha az éjszaka csendes, nincs semmi gond, bár általában egy idő után túl komolyan veszi a dolgát és megugat minden neszelő kisegeret, ez meg felkölt valakit aki végül a helyére tessékeli.
Hiába na. Jól néz ki egy elegáns dobermann az udvar közepén, amint vigyázza a telket 😀