Hát mostanában ez az ami elhangzik a leggyakrabban… Szerdán Feri bácsinál voltunk, valami imélhez kellett fotókat attacsolni és hát az öreg ebben “szakzseni”… még azt sem tudja, hogyan kell a postaládát kinyitni… közben megjelent valami segédje, akit PrezLee ugye körbe ugrált…később megjelent Lacika, akit úgyszintén le akart dönteni a lábáról…mondjuk vele nem gond, elvégre és útóvégre neki ez a “dolga”, kéne tudja, hogyan kezelje az ilyen ebeket 😀 … tudta is, hamar abbahagyta…Mármint PrezLee hagyta abba a kötekedést.
Onnan természetesen hazajöttünk… nagyon ügyesen ül hátul az autóban..és remekül szórakoztatja a hátunk mögött jövőket, ahogyan mélabús szemmel néz hátra mint akit éppen elraboltak…állandóan röhögő fejeket látok a tükörben… a múltkor is falura igyekeztünk, persze be a péntek délutáni csúcsforgalomba..(hol volt az eszem nem tudom, hogy pont akkor lett indulhatnékom, és pont arra…) de végül szinte egész utón röhögtem…valami jóképű fickó került a hátam mögé oszt az egyhuzamba eresztette a grimaszokat PrezLeenek… amig el nem tért…ezután meg a következő kocsis is röhögött az ebemen…
Végül is nézzük a dolgok jó oldalát…ahhoz képest, hogy 5 kilómétert 1 óra alatt tettünk meg, és én már azon kezdtem filozófálni, hogy van-e elég benzin a kocsiba, hogy kibírjuk… egészen szórakoztató volt a hátsó sofőrők műsora.
Na de aztán olyan történt ami rég nem…megetettem az ebzetet majd elküldtem hácsikálni…kiruccanás témája miatt egyedül hagytam itthon…Nyafizott egy keveset, de végül is csak vagy 2-3 órát hiányoztam és nagy örömtáncot lejtett amikor hazaértem 😀
Ma pedig el kellett menjek a grigóba valakihez…valamiket megnézegetni. Útba esik jővet menet az …orvosi rendelő, hát akkor egybe kötöttük egy kellemes délelőtti sétával a látogatást is és az állatorvosi vizitet is. Egy szemcseppet kértem, mert PrezLeenek állandóan csipásak a szemei…
Egész úton …meglepetésemre a szótfogadás mintaképe volt … már valahol kezdtem unatkozni… egyszer akarta a pórázt megráncigálni, de még az sem tartott sokáig… bár a szorítos nyakörv volt rajta…gyönyőrűség volt nézni ahogyan jön lábnál, nem rángat, nem akaratoskodik…így békésen ballagtunk a szamosparton arra is és visszafele is…