Sokszor szoktam elgondolkozni azon, hogy honnan tanulta PrezLee ezt a fajta iszonyat rámenősséget :))) Egyesek azt mondják, hogy én vagyok a hibás, mert ráhagytam egy csomó mindent és most tessék iszom a levét. Persze valahol tetszik is, mert nem hagyja magát, de ugyanakkor fárasztó ez az örökös csatározás vele.
Rémesen türelmetlen és rémesen heves. Ha meghallja a kocsikulcs zörgését, többet nem lehet bírni vele. És érdekes módon TUDJA mikor csak arrébb tolom a kulcsot és mikor szándékozok menni. Ugrál, nyüsszög pattog, lábatlankodik. Igen, szuper, hogy ennyire mehetnéke van állandóan, de azért kellemesebb volna ha nem szökne a fejem tetejéig hogy hurrá megyünk.
Ha jön valaki…akkor örömében szinte eltiporja. És valami 10 percig nem lehet beszélni a fejével. Nem a valaki fejével… a PrezLee fejével. Ezért egy teljesen új módszert vetettem be…Úgy tűnik működik. Amikor jön VALAKI, PrezLee-t betessékelem a fürdő szobába, nyitva hagyom az ajtót, de az ajtó elé rakom az “eredeti PrezLee elleni zárat”, vagyis a két konyha széket. Így a nagy heves örvendezését kénytelen a székeken túl végezni, ami ha nincs ott mellette az ember akinek örvendjen ugye nem olyan érdekes. Kissé csalódott a képe, de pér perc alatt már csak szomorúan néz, mire kiengedem és már normálisan tud örvendeni a vendégnek… Farok csóválós, oda bújós, labdahozós módon. Eddig ez a figura az ami úgy tűnik bevállik, és hamar rájött a “komisz”, hogy minél hamarabb csillapodik le, annál hamarabb jöhet ki a “büntiből”. Ami ugye nem bünti, csak egyszerűen képtelenség volt másképp vendéget fogadni.
Ami azonban mindig kikészít… de olyan csapkodós, kiabálós leszek tőle az a nyafogása. Ezt nem bírom és nem bírom. Pont. Nincs semmi baja, csak unatkozik és nyafog. Nyaf nyaf nyaf. Ha nem figyelek rá, akkor folytatja addig amíg megteszem. Vagy nekifog hurcolni, rámolni. És tovább nyafog. Ezzel akármilyen nyugodt is legyek csak felforralja az agyvizemet.
Ami pedig megijeszt az a hirtelen, a csendbe való hangos beleugatása amitől az ablakok is megremegnek. Ha fáradtan belefásulva dolgozok, általában úgy megijedek, hogy szinte eldobom az egeret…