Párbeszéd

a következő párbeszéd hangzott el, vasárnap “kora” reggel anyukám és a drágalátos ebem között 😀

PrezLee: – nyaaaaaaafnyaaafffnyyaaaaaaaaafffff
Anyukám-Csend! Ne nyafogj!
P- nyafffnyaaaaafnyaaaaafffnyaaaf
A -Na Na!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafff
A-Alszik a gazdid! Felébreszted!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafffnyafff  nyaf
A-Én szerintem nincs miért nyafogjál!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafff
A- Miért kell hisztizni? Nem! Be van zárva! (be akart jönni hozzám :D)
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafff, ajtónyitogatás
A-NEEEEM!
P-nyafffnyaaaaafnyaaaaafffnyaafnyaaaf
A-Jönnek a juhászkutyálk a hegyről és jól kinevetnek, hogy mind nyafogsz!!!

Na ez betette az ajtót… mert eddig bírtam hallgatni csendben sunyiba, ahogyan anyukám konyhai tevékenykedései között beszélget a kutyával, az meg nyafog neki egyhuzamban, de itt hangos nevetés tört ki belőlem, mert elképzeltem a hegyről lejött juhászkutyákat amint a hasukat fogják úgy nevetnek az én nyafogós dobermannomon!!!

Ja persze … párszor szóltam, hogy az ilyen kényeskedő nyafikat ne vegyék figyelembe, mert kitartóan annál jobban fog nyafogni, de hát nem volt kinek… Végül is aranyos volt a párbeszéd, aztán egy kis elrontáson túltesszük magunkat.

Leave a Reply