Őz lesen

Remekül kezdődött a reggel… bár kissé elaludtam, de ez lényegtelen. Az óra csak 6-kor szólalt meg, majd 7-ig egyhuzamba visított… persze nem halottam, mert valami 2 körül fejeztem be a tegnapot… végül hétkor megszólalt az ébresztő telefoncsergés is. Kezdetben elrendeztem gyorsan a kutyát, kihoztam a kocsit (“honfoglalósdi” az udvaron) majd készítettem egy finom kávét és reggeliztem.  Nyolc után indultunk el Magyarfenesre őzet lesni…

Persze nem tudtuk, hogy fogunk látni őzeket, fogalmunk se volt. Annyit tudtunk, hogy valami jó félórát kell várni, és ezalatt mekkorát tud rohanni az eb  mezőn! Hogy miért kellett oda menni, az kicsit sem fontos PrezLee szemszögéből, de tény, hogy megérkeztünk és majd nem lett semmi a nagy “terveinkből”… olyan sár volt, hogy azt se tudtam hogy szálljak ki a kocsiból!

Végül csak sikerült, el is indultunk a domboldal fele, PrezLeeből kitört a “bolondéria”, látszott a fején, meg úgy amúgy az egész kutyán, hogy hihetetlenül boldog és nagyon örvend a kiruccanásnak, berohant egy kertbe, körbetáncolt egy bácsikát, majd kirohant, játékosan hörögve rohant felém, utolsó percbe irányt változtatott és elrobogott mellettem, majd vissza és ezt jó 15 percig egyhuzamban. Majd végül konkrétan nekiláttunk meghódítani a domboldalt, és ekkor láttunk 4 fehér fenekű őzet. Ott robogtak el valami 100 méterre tőlünk, persze a kis “vadász dobermann” feléledt benne, minden izmából remegni kezdett, majd szaladt előre, szaladt vissza, figyelt, lesett, rohant szökkent… szóval valamennyire kifáradt, és máris kellett visszajönnünk.

A kocsiba remekül viselkedik, persze középen néz ki, a már említett módon a feneke a hátsó ülésen, a két első lába a padlón és a két szék között bámul előre… minden “gyanús” gyalogost, szamarat, kutyát, lovas szekeret jól megnéz magának, szóval imád autókázni is.

Most csendesen alszik… igazi jó kutya 😀

Leave a Reply