Ma voltunk PrezLeevel oltáson. Hát először is látni kellett volna a képét amikor rájött, hogy jelen esetben nem marad itthon, hanem ő is jön. A kocsival! Szinte remegett amíg kinyitottam a csomagtartót, hogy beszökkenjen. Szegény Győző nézett nagy szomorú szemekkel, hogy akkor most ő az egyetlen aki itthon marad, de ez van, az élet biza nem igazságos…
Mielőtt elindultunk volna hatvanhat nedves törlőkendővel töröltem végig. Mert PrezLee komoly “parasztkutya” lett, mindenbe belefekszik ami koszos, mocskos és poros. Fetreng a fűben, sárban, mocsárban és ráadásul élvezi is. Az esővel hadilábon áll, de minden ami koszos az jöhet. Sokszor van elterülve az udvaron, majd megjelenik egy maréknyi Győző bundával a sajátjára ragadva. Tiszta szerencse, hogy nagyon ragaszkodtam ahhoz, hogy ne másszon ágyba! Brr, naponta 3x kéne ágyneműt cserélnem! És tuti csak a fekete volna az ami a pár órát kibírná.
A kocsiban elég jófiúként viselkedett, csak izgatott volt, lesett ki, hogy merre megyünk. Azt hiszem ez is lehetett az ok, hogy amikor oda értünk az állatorvoshoz, még izgatottabb lett. Végül örvendett nagyon a találkozásnak, de közben rohant volna ki a világból. Végül megkapta az oltásokat, meg féreghajtót, majd indulhattunk haza.
Olyan rettenetes eső fogott el visszafele jövet, hogy 20-al menve alig láttam ki az orromig. Épp belegondoltam, hogy ha egy ilyen gyalog kap el az menthetetlenül bőrig ázást jelent.