Olajbogyó avagy Maszlina

Ma vettek anyukámék olajbogyót… (minálunk ezt maszlinának hívják, ezért így is fogom nevezni). Persze imádom, szoktam én is venni és olyankor maszlina-betegséget kapok, mert rosszullétig tudom enni a finom lehetőleg fekete bogyókat. Ezért is szoktam nagyon keveset venni… lényegtelen eszmefuttatás. Szóval annak nagy örömére, hogy ismét itt vagyok 😀 vettek egy elég nagy adag maszlinát. És persze még jóformán ki se pakoltak mikor már csemegéztünk anyukámmal… gondoltam egyet és nagyot egy darabbot nyomtam PrezLee szájába is… persze kimagolva, nehogy má baja essék … és sejtettem is, hogy nem fog neki ez nagyon tetszeni. Nem is tetszett, messze köpte, mint régen a rágógumit. Ekkor jutott eszembe Tedi kutyám, akit minden hülyeség felzabálására rá lehetett venni ha annyit mondtam: “jön a seprű és elviszi”… hagyma, csípős, kenyér, kaja (nem volt kajás) mindent lenyelt csak nehogy a seprű elvigye…

PrezLee lelkét nem zavarja a seprű tevékenykedése ha eszik… tőle a seprű soha semmit nem vitt el, szóval ha eszik nem érdekli ha mondjuk sepregetek körülötte… ha nem eszik akkor meg mindenáron játszani akar vele.. de ma bosszantani akartam. A maszlina darabot megint odaadtam neki és azonnal rákezdtem hogy “add ide” erre… megette. Mert az “add ide” igazából neki azt jelenti, hogy “mégcsakazértsem” … csak ő másképp nevezi. Na de, hogy ez ne véletlen legyen… adtam még egy maszlinát… lássuk képes lesz azt is megenni??? És igen, azt is megette, mintsem “ideadta” volna…

Elnevettem magamat… ez a viselkedése annyira emlékeztet a másik kutyára… 🙂

Hozzászólás