Nagyon nyafogós volt ma PrezLee. Érdekes, hogy vannak napjai, amikor olyan mint valami kényes nagyleány, máskor meg fát lehet vágni rajta és semmi nem hatja meg. Reggel a szüleim elmentek sétálni és se őt, se Győzőt nem vitték, mert ahova mentek ott vannak kutyák, amelyekkel ez a kettő bakalódik. Vitték az öreg Győzőt, mert a csoda tudja miért azt mind békén hagyják. Persze a reggeli sétája PrezLeenek és Győzőnek is megvolt, de PrezLee kétségbe esett, hogy biza ő itt marad. Jó félórát nyávogott miután elmentek.
Győző is nagyon el volt keseredve: ő lefagyott szoborként ült az udvaron és mereven nézett arra amerre elmentek. Ő is fél órát maradt ott.
Más…
Délben amikor kivittem sétálni, PrezLee megint kezdte a hörgéseit. Azt a bizonyos körbe rohan, “levadás”, ugrál, ugat, morog, teszi magát, hogy elkapja a karomat majd elszökken, visszaszökken… Nagyon bosszantó magatartás és nem értem mi akar lenni. Ugyanis eddig arra tippeltem, hogy szemétkedik és falkavezérségi dolgokról van szó. De… Amikor azt mondom neki fekszik, se szó se beszéd lecsapja magát, szinte azonnal. Egyszer,kétszer háromszor is. Na meg ha magamhoz hívom, és megfogom a nyakörvét, szépen jön mellettem mindenféle tiltakozás nélkül. Ha falkavezérségi dolog lenne, akkor nem hinném, hogy ilyen szépen engedelmeskedne ezekben az esetekben.
Kezdek arra tippelni, hogy csak gyagyás, olyan gyepes a feje neki, és igazából ő csak játszik. Na de mivel (nyafogós) kemény legény, azt hiszi, hogy ez a hörgő morgó szökdéscselés normális játék…