Mi jár olyankor a PrezLee fejében, amikor sétára indulunk és körülöttem hörögve ugrál meg ugat. Mint valami megkergült nikkel bolha szökken, körbe körbe, majd teszi magát, hogy a kezemet elkapja, de nem kapja el, tovaszökken, szalad 2 métert, visszaszalad, megint ugat, megint hörög… Közben persze, hol több hol kevesebb türelmem van ezzel a süket viselkedésével szemben. Ma történetesen egy rafiazsák volt a kezemben, ugyanis tormát szedni mentünk a közeli felszántott krumpli földre. Össze volt hajtva, azzal “védekeztem” vele szembe. Vagyis csaptam egyet a kuglijára… Persze ettől még jobban ugrabugrálhatnéka támadt, mivel hurrá jászunknak értelmezte.
Ahogy elnézem PrezLee úrfi továbbra sem csillapodik és folynak a hatalmi harcok. Mert ez az kell legyen. Ugyanis ma nem engedtem ki a kapun, míg szépen le nem ült és mi ketten ki nem mentünk előtte. Ahogy ő is kiért azonnal belekezdett a bolondos táncába. Ha sokáig folytatja, azt hiszem egy vékony pálcát fogok beszerezni és egy ügyes suhintással jelezni fogom, hogy nagyon nem tetszik a viselkedése.
Aztán abbahagyja és ő lesz a világ legjobb kutyája.
Vagy akkor is abbahagyja, ha pórázra veszem. Akkor szépen jön mellettem. A fene se érti, elvégre boldog kéne legyen, hogy rohan amennyit akar, menjen amerre lát a szeme erre ő vagy pórázon akar csak normálisan közlekedni vagy amikor meglát valami egyebet távolabb.