Néhány kutyás fotó

Néha nem is tudom, hogy malaccal, vagy kutyával van dolgunk… Győző is meg PrezLee is imádják a tócsákat, amint tehetik rohannak és belevetik magukat a sártengerbe. Van itt a közelbe néhány ilyen, kicsik, alig pár méteres átmérőjű pocsolyák, amelyet a drágalátos ebek már kívülről ismernek. Lehetetlen elkerülni őket, mert akkor sehova se mehetnénk. És legyen hideg vagy meleg, mindkét eb előszeretettel mártózik meg bennük.

Persze PrezLee-nem nem látszik, ellenben Győző annál inkább elrettentő példa tud lenni… Na egy ilyen mártózás után valahogy így nézett ki:

A következő “szett” ismét Győzőről szól. Aki szerintem fejébe vette, hogy minket kell őrizzen, mert állandóan az ajtónk előtt fekszik. Egy lábtörlőt tettem oda, MAGUNKNAK természetesen, hogy ha sár van tudjunk lábat törölni, de ő kisajátította “rongyinak”, mert igyekszik félig meddig azon feküdni. Persze a rongy jóval kisebb mint ő, de ez se számít, csak érhessen hozzá.  Tegnap azonban tekergő PrezLee ellopta a Győző rongyát és behozta a szobába. Mivel PrezLee a konyhába alszik éjszaka, este helyre vittem, és jóval később vettem észre a “Győzi rongyiját”.  Ő természetesen itt feküdt az ajtó előtt, de amikor a lábtörlőt kitettem a helyére, szépen rákúszott, hogy a fejét arra tegye, közben meg elégedetten nyögött, hogy na végre…

Tíz perc se telt el, máris hangosan horkolt.

na és végül még egy, ami kb félórával ezelőtt készült, aminek a címe : “kutyaélet”…

egy áthorkolt éjszaka után jólesik a pihenés a jó meleg napsütésben…

Leave a Reply