Anyukám kipakolt egyik szekrényből, amely már tele volt olyan ruhákkal amiket évek óta nem hordanak, de a “falun mindenre szükség van” és a “talán majd egyszer felvesszük” elvek alapján mégis egy szekrényrevaló olyan ruha gyűlt össze amelyet évek óta nem használt senki. Megjegyzem, hogy ez a gyűjtési mánia már évek óta létezik, mielőtt kiköltöztek volna (két törzskönyves városi) falura…
A lényeg az, hogy a szoba egyre csak telt meg kabátokkal, szoknyákkal, ruhákkal, és mindenféle egyéb valamikor hasznos ruha neművel… PrezLee ki be rohangált és állandóan a kupac tetején foglalt helyet. Majd mikor a fejére “zuhant” egy újabb ruha akkor vágtatott egy kört és visszarohat a kupacra. Volt, hogy elhurcolta a ruhát a konyháig, volt hogy meg se várta a következőt és rohant egy sort, de mindenesetre rettenetesen élvezte a felfordulást.
Egy adott pillanatban egy förtelmes kék játékparóka bukkant elő. Gondolom ilyen 20-30 évvel ezelőtti szilveszteri móka része lehetett valamikor, és ez annyira megtetszett az ebnek, hogy félórát rohant vele. Erről készítettem pár fotót is, de a háromnegyedén nem látszott semmi… a sebessége miatt.
Természetesen a Dobermann munkakutya, így PrezLee úrfi is kivette a részét a munkából… segített zsákolni a ruhákat aminek az lett a vége, hogy a zsákok fele kihasadt, a táskámba bekerült a nyuszija, aztán mint aki jól végezte dolgát végighasalt és le is csúszott a frissen bezárt zsákokról. Majd kirámolta az összes ruhámat az asztal alatt levő zacskóból, eszébe jutott, hogy rég nem lopott el semmi lábbelit, így ezt is megtette hirtelen.
Persze lehettem volna gonosz és kirakhattam volna a szobából amíg be nem fejezzük a dolgunkat, de minek? Hiszen a ruhák a kukába landolnak, a takarításnak egyszer csak vége lesz, és mit számit az ha a “segítsége” miatt épp egy félórával később?? Na meg nem mindegy ha unalmasan pakol az ember vagy jól elszórakozik az eb hülyeségein…
Olyan jó volt látni a kis ördögöt benne!
A fotók:
One thought to “Nagytakarítottunk…”