Ez is megvolt. 😀 Hétfő helyett még ma, vasárnap kijöttem falura. Tettem vettem a lakásban, arról volt szó, hogy kiruccanunk barátokkal bámulni, de valahogy nekem se volt már kedvem. Finomat főztem, Hortobágyi Húsos Palacsinta (szerűséget) mert nem néztem recept után, csak úgy emlékezetből, de asszem így volt ahogy elkészítettem :D. Aztán elmosogattam a tevékenykedésem során keletkezett tengernyi mosatlant, majd beültem a kocsiba és kijöttem falura.
PrezLee le volt döbbenve örömében 😀
Érdekes, hogy nekem másképp örvend mint mondjuk ha valaki meglátogat. Látszott rajta, hogy NAGYON örvend, olyan nagyon, hogy eszeveszetten ugrálni is elfelejtett. Mások ha jönnek látogatóba, akkor arra koncentrál, hogy körbeugrálja és verje le őket lehetőleg a lábukról… Érdekes. Miután üdvözöltük egymást, nem tudtam lépni sem, mert a nadrágom szárát is megfogta csak nehogy eltűnjek. Ha leültem teljesen hozzám bújt és mint valami kis angyal üldögélt, egészen addig amíg eszébe nem jutott, hogy jobb lesz elkapni megint a nadrág szárat mert meglép ez a gonosz gazda…
Győző is érdekes jelenség… soha nem jön be a lakásba 😀 Csak ha én itt vagyok. Azt se mindig, de olykor olykor egyszerűen bejön és lefekszik a konyhába, nagy bámész szemekkel néz. És tőle se tudok lépni az udvaron, a nagy szeretetével dönt fel, meg koszol össze. Ja és minden képen meg akar védeni PrezLeetől. Mászik be közénk, formálisan a hatalmas testével védelmez engem. Érdekes dolog…
Na de azért Győző becsületére legyen mondva… megvédte PrezLeet is… Ugyanis fent voltak apukámmal a hegyen, mind a három kutya, baj nem volt, csak éppen PrezLee visszament… egyedül. És a “hegyi” kutyák (egy tanyán vannak, apum segíteni szokott a tanya tulajának) nekiestek a szegény városi ebnek, PrezLeenek… Ha hárman vannak, akkor nincs gond. Na és Győző rohant segíteni a bajba jutott PrezLeenek 😀 Édesek. Komolyan 😀