Minden nap valami…

Minden nap történik valami. Ma történetesen nem PrezLee volt a fő kolompos a dolgokban, hanem én. Reggelizni készültem, a melegszendvics már kész volt, csurgott is a nyálam az inycsiklandozó szagok miatt. A teát is elkészítettem, már csak éppen az asztalhoz kellett volna szállítanom mindent. Amikor úgy gondoltam, hogy ejsze itt az ideje, hogy a tányéralátétet kicseréljem. Van is olyan bambusz izé, azt akartam az asztalra tenni. Elvettem a régit és mivel más helyem nem akadt a konyhai pultra tettem … és ekkor történt a “világtragédia”… ahogy igyekeztem beszuszukálni ez meg az alá egyszer csak látom, hogy a teáscsupor életre kel és ívben löttyen ki a tea!!! A forró tea sugárban indult el felém!!! Még szerencse, hogy volt annyi időm, hogy elugorjak, ebkutya meg az asztal mellett kutakodott, és nem itt lábatlankodott, mert jól leforrázta volna!

Na nem voltam éppen boldog… mert a konyha, a kredenc, a minden csupa tea … még szerencse, hogy cukor nélkül iszom a teát, így végül is csak tarka forró víz ömlött ki… Negyed órát törölgettem, miközben elkezdtem gondolkozni, hogy végül is még jó, hogy kiömlött… mert ma reggelire nem is akartam teát inni… hanem tejet… Na ha már így állnak a dolgok a csuporban maradt fél újnyi maradékot is kilöttyentettem és megtöltöttem tejjel… Majd leültem reggelizni… PrezLee a szokásosat művelte.. néma szoborrá változva ült az asztaltól jó másfél méterre és minden egyes falatnál (amit én ettem) ő is nyelt egyet… Végül megkapta az utolsó falatkát, ahogy szokás és minden a legnagyobb rendben volt.

Bejöttem dolgozni, vagy dolgozgatni, szokás szerint, de ekkor PrezLee lekérezett… levittem, kakilt egy hatalmasat. Össze akartam szedni… hát nem megcsapta az orromat a bűz és ott helybe kipakoltam az egész reggelit??? Na végül már nem bírtam tovább, kicsit későbbre halasztottam ezt az összeszedési tevékenységet és hagytam mindent csapot papot, feljöttem és bereggeliztem egy incsi fincsi kinder pinguit 😀 Már nem volt kedvem melegszendvicset gyártani… Van ilyen is…

Leave a Reply