Már csak egy két macska hangot kéne megtanulnia PrezLee uraságnak és viselkedés szerint el lehetne adni nagymacskának. Hihetetlen mennyire bújós és simulós lett az utóbbi időben. Ha eszünk akkor egyikünkhöz hozzá kell érnie. Vagy az asztal alá mászik be, a fejét valamelyikünk lábára helyezve, vagy az ölünkbe fekteti a fejét vagy csak simán nekidől az embernek. Ha eltoljuk, lökjük, nyomjuk, szinte sértődött képpel fekszik le, de azt is közvetlen mellénk, sóhaj, robajjal kísérve, de csak úgy intézi, hogy hozzánk érjen legalább a lába.
Tény, hogy aki nem ismeri a dobermann fajtát hatalmasat képes csalódni bennük és a JÓ értelemben. Mert nem egy ember jött hozzám látogatóba, rengeteg fenntartással a fajta iránt és ment el szinte megdöbbenve, hogy ilyen szeretetre méltó???? Tudom, hogy erről a témáról sokat írtam már, de valahogy még többet kell. Mert az emberek fejébe rengeteg hülyeség szorult a fajtával kapcsolatosan és néha komolyan mondom jön, hogy orrba vágjak egy két kőbunkó idiótát aki ránéz és elretten mert jaj dobermann,megeszi az embert.
Néha kutyások is felhúznak, de végül is nem is igazi kutyások… Hanem egy jópár minikutya tulajdonosa, akik azt se tudják mi fán terem a kutya. Na ezeknek a képére van kiírva a mérhetetlen megdöbbenés, amikor a “bestia dögöm” megszagolja a földszintes “harci ebet”, és egyáltalán nem jut eszébe ott helyben megenni… hanem játszani hívja. S akkor jönnek a “jajjjjjj de ügyes, meg nahátozások”.
Más téma…
Tegnap a kutyasétáltató zonában tekeregtünk. Persze PrezLee uraság szigorúan pórázon, de csak azért mert nagyon önfejű. Uniós normáknak megfelelően lett nevelve kérem, egyszer kétszer kapott csak a fejére, de akkor meg is érdemelte. Aztán ennek meg is van az eredménye, mert mindig másképp gondolja mint én. Így az ilyen séták alkalmával nem engedhetem el. Mert nagy kutya, mert kinéz ahogy ki (a legszebb természetesen), sokan megijednek és ráadásul még vissza se akar jönni…
Tegnap is elengedtem 2x is, mert szabadabb volt a zona, semmi “vész” nem volt a közelben. Aztán haladtunk és észrevettem valamit ami miatt meg kellett kötnöm. Rászóltam. Gyere ide… semmi. Sőt, a komisz épp akkor kapta meg az “ideális ide muszáj pisilnem” helyet, aztán rögtön még egyet és végül a dombocska előtt is megállt csodálkozni, hogy “vajon képes vagyok ép bőrrel lejönni innen???” Természetesen PrezLee a szeme sarkából figyel és komolyan mondom röhög a markába….
Nem mellékes megjegyeznem, hogy a kedves párom is röhög a markába, de nem is, még csak a markába sem, hanem nyilvánosan, fogja a hasát és szórakozik rajtam, meg azon, ahogyan PrezLee szórakozik velem. Neki is feltűnt, hogy amint hívom, mindenféle egyéb dolga akad az addig semmit nem csináló ebnek 😀
Nehogy mindkét “legény” megüsse a bokáját amikor felmegy a cukrom, aztán meglátjuk ki nevet a végén 😀