Persze, hogy szeret, tudom, csak néha olyan “férfiasan” hideg tud lenni. Sétakor nem érdekli csak a bokor, meg az amit épp a séta közben fedez fel, játszani nem lehet vele, mert állandóan foglalt valami “fontossal” és eléggé önfejű, azt csinál amit akar.. de néha azért rátör a gyengédség és olyankor PrezLee is nagyon kedves tud lenni 😀 Az is lehet, hogy azért örvendek olyan nagyon az ilyen megnyilvánulásainak mert ritkábban osztogatja őket…
Ma délután kiszaladtam a két ebbel az “oszlopig”, szemerkélt az eső, épp végezzék el a dolgukat, meg fussanak két kört és máris vissza. Mivel fáradtak voltunk, délután ledőltünk egy fél órára. A szoba ajtaja nyitva volt, PrezLee pokróca az ajtó mellé volt helyezve, kint meg ugye esett… Mikor felébredtünk PrezLee pokrócostól az ágy mellett fészkelt, de nem is akárhogy, hanem mereven de félig átszellemülve figyelt minket ahogyan alszunk. Mikor megébredtem mintha valami fura felismerés futott volna végig a képén, majd még egy ideig néztük egymást, miután összegubancolódott és ő is aludni tért.