Szegény ebem olyan mint régebben a gyerekek voltak… megjött a nyár, ki lett csapva falura. Csapnivaló egy gazda vagyok.
Na de a kuty ezen a héten végig ott lesz, ugyanis csütörtökön meg péntek délelőtt “kötelező” programunk van, a “sogornőm” végzi az egyetemet és annak tiszteletére vagyunk hivatalosak, illetve a záróünnepségre is el kell ám menni, szombaton meg ha az idő is velünk tart, és ha nem akkor is egy szép kirándulásra fogunk menni. Busszal, és olyan helyre ahol egy bolondos dobermannak egyszerűen nincs keresnivalója, mert túl sziklás a hely.
Kimentem volna megnézni ebedlit, de valahogy nem kimondottan jó ötlet. Amikor ott van hagyva elvan magával, minden rendben, békésen jön megy, de ha kimegyünk és megint otthagynám, akkor felesleges stressz. És ráadásul holnap megint kéne kóricálni vele.