Hű de rég nem írtam! Azóta hazajöttünk faluról telnek a megszokott hétköznapok, séta meg társai és nem igazán történt semmi említésre méltó. Na meg mit is lehet írni egy angyalról? A csodába jófiú lett a zebem, alig csintalankodik, tényleg erről mit is lehet írni 😀 Na nem mintha olyan nagyon rossz lenne ez így… Egy icipicike kis pihenés azért rámfér, és most olyan jó, hogy jókutya, ügyeskutya!
Ebben a rémes kánikulában kissé átálltam az éjszakai melóra, nem egészen de nagyjából, így reggel 5 óra tájt megyünk sétálni az ebbel és annyira jó a levegő, hogy mind mennék. Persze ha nem lennék olyankor már hulla fáradt… Na és az is remek, hogy olyankor szinte csak mi vagyunk az utcán!
Ezután következik egy adag alvás, majd a garázsba viszem a dolgát végezni, amit vagy megtesz vagy sem, utóbbi időben nem igazán akar ott csinálni semmit, majd később olyan 5 után, de inkább 6 óra tájt megyünk egy nagyobb körsétára. És a rövid esti séta ami 11 óra után, szokott történni.
A héten nem voltunk görkorizni, mert nagy bánatomra a fogorvost jártam. Ezért kissé keretek közé volt szorítva a sétánk, mert mindig idejében haza kellett érnem, de azért csak megjártuk magunkat valamennyire.
Hétvégén merényletet követek el a zebem ellen…ugyanis még pénteken, de az is lehet, hogy holnap estefele kiviszem falura és otthagyom 😀 Megyek a hétvégén kirándulni és most egy icipicit nem akarom vinni magammal. Végül is a harmadik alkalom lesz, hogy nem csak néhány órára hagyom magára, hanem több napra. Na és nem is magára, mert elvégre jó helyen lesz, meg Győzike ott van neki “társaságnak”!
Ma eljátszadoztunk és rájöttem, hogy PrezLee egy nagyon okos eb 😀 Na jó mindig is tudtam! Játszódtam vele pacsit-csacsit játékot (jobb láb, bal láb) majd nem csak kézjelekre, hanem én is emelgettem a lábamat.. majd szépen elhagytam a kézjeleket és csak a lábaimat cserélgettem 😀 Utánozott, annyira aranyos volt mint valami kis majom.
Persze a kezembe volt a tegnap kapott Rögbi labdája és nem adtam oda neki amíg nem végezte amit kértem tőle… A labdáért hajlandó volt megtenni mindent.
Na most ez a “kedvenc” játék. És nagyon vigyázok rá! Nem adom oda neki csak rövid kis időszakokra, épp ha elvégezte a gyakorlatot, majd veszem is el… máris kezd bolondulni érte 😀 Hátha lesz valami amiért akár a “világ végégig” is hajlandó menni…
Most épp a balkonon van, mivel iccaka lévén nagyon kellemes ott az idő és néha beleugat az éjszakába :))) Vagy mint a szélvész berohan, megbök az orrával és nagyon izgatottan jelzi, hogy menjek nézzem meg amit látott… Ha nem reagálok azonnal, akkor ugatni is kezd 😀 S akkor tudom, hogy valami “komoly” dologról van szó! Rohanunk megcsekkolni… általában valami kutyát mutat nekem…Pedig mind tanítottam neki a “hol a pénzt”… miért nem tud egy jó vastagra megtömött pénztárcát mutatni? Ej ej…
A “hol a pénz?” valószinűleg nagyon hasznos lesz egyszer 😀 lehet tényleg talál majd valami vaskos pénztárcát v vmit 😀 annak pedig örülök h ilyen okos, és az tényleg a legjobb módszer arra h odafigyeljen ha eveszed a játékát
PrezLee lévén masszívan elkényeztetett eb, persze, hogy mindent hamar megun 😀 Nem is csodálkozom, mikor kicsi volt, lelkemre kötötték, hogy NE adjak neki mindenféle játékot. Hagyjam “unatkozni”, mert akkor örömmel fog játszani mikor én akarok. Persze nem így tettem, mert akkor is okosabb vagyok mint a szakértők, így PrezLee mindent megun nagyon hamar 😀 Persze kivétel a kacsa meg most a rögbi labda… vagyis amit nagyon ritkán kaphat meg…Végül is nem nagy ügy 😀 egy két új játékot kell beszerezni és sínen vagyunk …
rongyozni továbbra is imád… attól függetlenül, hogy az is mindig ott van. Na ja csak nem mindig fogom a végét, hogy ráncigálhassa 😀
akkor kötözd ki megint a rongyot a székhez 😀