Tegnap végre vettem a fáradtságot és ellenőriztem a dátumot: Szeptember 5-6- CACIB kiállítások. Huh. Magyarul mondva erre nem számítottam, a csoda tudja miért volt úgy a fejemben, hogy szeptember végén van. Úgyhogy ez esett. Tavaly voltunk a Marosvásárhelyi kutya kiállításon de csak mint látogatók, és persze vittem PrezLeet is világot látni. Most azonban csak úgy ellátogatni már nincs értelme, és kiállításra menni valahol rettegek. Na nem a szó szoros értelmében rettegek, hanem csak “rettegek”. Mert habókos, bolondos, ugri bugri mitugrász ebről van szó, aki imád mindenféle ebbel, emberre barátkozni. Nincs kedvem elmenni százvalahány kilométert és ha nem viselkedik akkor legyen honnan hazajönnöm… Legalábbis ezzel “magyarázom”.
Arra gondoltam, hogy a Tordai CAC kiállításra, ami óktóber 24-én van talán elmegyünk. Az nincs nagyon messze és ha netán nagyon kiviseli magát az úrfi hát csak bepattanok a kocsiba és hazajövök. És akkor tuti le van tudva a kiállításozás. Ha meg jól viseli magát, akkor a kolozsvárira is viszem, ami november 14-15-én van.
Az egész kiállítás elleni hangulatom még hű de nagyon régről van meg. Még az első kutyánk volt meg, a német dog, vittük kiállításra és minden nagyon rendben volt CSAK a végén egy olyan csámpás kutya kapta meg fődíjat hogy még a tömeg is felhördült. Nem áll szándékomba vitatni, hogy kinek volt igaza, mennyire volt standard a másik és nem eléggé a miénk, melyiknek volt nagyobb hibája, de gyerekszemmel ez engem nagyon befolyásolt. És az maradt meg a fejemben, hogy minek is vinni, hisz úgyis az ismerős nyer. Mert kell neki a cím, mert akármi… Az egész egy rossz emlék, de éppen emiatt soha nem is láttam értelmét, hogy egy hobby célból tartott kutyát vigyek méricskélésre.
Persze felfogom és megértem, hogy egy fajta megtartása érdekében fontos hogy a standardhoz a legközelebb álló példányok legyenek tenyésztve, de tenyészteni nem akarok… Azt hiszem a válaszom megvan. Csak azért van valami bizsergető a kiállításokban is… 😀 😀 😀
Aszongya egyik ismerős, hogy “túl nagyra nőtt”… ja ő jár kiállításokra és tenyésztő is. Jó és ? Most vágjak le a lábából, vagy a hátát gyaluljam meg inkább? Ha túl nagyra nőtt az igazán csak az ő baja. Például nem fér el többet az asztal alatt csak ha begörnyed…
Érdekes, hogy ez a “vita” zajlik bennem a kezdetektől fogva. És mindig oda jutok, hogy talán fogom vinni. Végül is addig amíg egy kicsit se bánom, hogy juj lemaradtunk erről a kiállításról is meg arról is… addig nincs baj.
kérdezd meg PrezLee-t, ő akar-e menni? :)))
mi régen, találtunk egy kis macsekot, a dokinál kiderült, hogy kaukázusi kék macska. Azt javasolta, szerezzük meg neki a pedigrét, biztosan megkapja és vigyük kiállításokra, tuti nyerni fog. De mi nem szereztük, nem vittük, csak nagyon szerettük és gyönyörködtünk benne.
Szólj, ha meguntad a belebeszélésem 🙂
PrezLee ha nem épp hanyatt vágódva alszik akkor a “megyünk?” kérdésre azonnal boldogan felpattan, hogy na akkor menjünk… Kiállításra is menne mert sok érdekes van ám egy kiállításon… Valahol hajlamos vagyok a kiállítás díját pl. elkölteni benzinre és kimenni a zöldbe 😀 Tudja a fene, értelmesebb dolognak tűnik egy ócska farmerben és egy szvetterben járni egy nagyot, mint feszengeni elegánsan (mert ugye meg kell adni a módját) egy fél napot egy kiállításon…
JA..:D akkor még egy jó ideig belebeszélhetsz 😛
Erdő mellett lakunk, így nagyon is tudom, mit jelent egy jó nagy séta a kutyokkal. Elegánsan feszengeni én sem szeretek, és bár sokszor hívtak, sem kutya, sem macskakiállításon nem voltam még. Talán ki kellene próbálni. 🙂
s akkor nem jösztök errefele a jövőhét végén 🙁