Ma remélhetőleg eljutunk, hogy PrezLee játszódhasson a barátaival. Mert múlt csütörtöktől nem találkozott a pajtásokkal… elég sűrű volt a programunk. Csütörtökön ugye kilógtunk a városból, Jegenyére, majd Kapusra, éjfél lett mire hazaértünk. Pénteken délután voltunk az állatorvosnál, természetesen immár gyalog, mert hát nem is volt olyan borzalmasan messze. Szombaton és vasárnap kint voltunk a tó mellett (attól lett halszagú a kutyám), majd hétfőn kellett volna menni ismét a barátokhoz… de nem mentünk.
Fél hétkor még eszméletlen meleg volt kint. Gondoltam indulok később… hétkor még mindig olyan fülledtség volt, hogy nem indultam el vele. Úgy fél 8 fele kezdett enyhülni az idő, és 8 körül tudtunk elindulni. Igen ám de semmi értelme nem volt már felcammogni a hegyre, addig mindenki elmegy onnan. Így csak a közeli zöldbe mentünk, ahol labdáztunk egy nagyot.
Kedden, véletlenszerűen közbejött egy kiruccanás, jó későre értünk haza, és PrezLee már eléggé fáradt volt, szóval megint csak a zöldig sétáltunk el. Szerdán, vagyis tegnap kicsit elkéstem a dolgokkal, nem tudtam idejében elindulni a “hegyre”, így maradt a zöld sziget, ahol játszottunk kettesben. De ma mindenképpen felmegyünk egy rohangászásra.
Pénteken még nagyon nem tudom mi lesz a mozgás, valószínűleg nem jutok már fel vele, csak ide a közelbe, ugyanis mindenfélét kell bepakolni, elrendezni, elkészülni a jövő hétre… amikor is szombattól, egész következő hét vasárnapig erre fele se nézünk.
Na jó nézni fogunk, talán egyszer-kétszer. Meglocsolni a virágokat, ne pusztuljanak el a nagy kánikulákban.
Valahol nem is bánom, hogy nem jutunk el minden nap a hegyre kutyákkal játszani. PrezLee is meg kell szokja, hogy nem minden kutya =játék, és azt is, hogy a gazdival játszani is nagyon érdekes… még akkor is ha kutyák vannak a környéken… Valahogy úgy van most ezzel, hogy ha kutyát lát, akkor engem elfelejt.
Persze nem tudok ezért haragudni rá, de valahol nagyon bántana, ha felnőtt korában is hagy csapot papot és elmegy rohangászni a kutyákkal…
Na meg még nem vagyok benne biztos, de mint mindent valamennyire kezdi unni az ottani kutyákat is. Legalábbis már nem ró annyi kört az ottlevő ebekkel, a szentbernáthegyi fiút elkerüli nagyrészt, és legtöbbet a pindurka fehérrel játszott… Majd meglátom hogyan alakul.