Kutyátlanok kíméljetek!

Csak úgy eszembe jutott ez a két szó, de valahol így is van. Végül úgy döntöttem, nem megyek a barlangász táborba. Mentem volna, de nem egy 4 hónapos dobermannak való hely. Jó lett volna mint szocializáció, de mikor a társaság háromnegyede részeg, a másik fele meg utálja a kutyákat, nagyon nehéz lett volna egy csintalan, rakoncátlan ebzettel, aki mindent az ég világon meg akar szagolni, kóstolni, próbálni vagy ellopni.

Szabadon nem engedhettem volna a tábor területén, csak amikor elmentünk volna járkálni, és az nekem se, neki se nem lett volna jó. Mivel nem akartam egy hétig nélküle létezni, hát inkább itt maradtam vele- nekem nem okoz ez lelki gondot- nem értem másoknak miért olyan furcsa.

Vagyis értem, és valószínűleg pontosan is tudom: hiszen “csak egy kutya”, mit számit … nos nekem számit. Nekem fontos, hogy együtt bóklásszunk és játszadozzunk. Fontosabb mint kimenni és a társaság háromnegyedét nem kedvelni. Na jó valószínűleg nem háromnegyedéről van szó, de a fele biztos az agyamra megy, kutyával vagy kutya nélkül.

És PrezLee nem “csak egy kutya”. De azt a lenéző pillantást azért kellett volna látni. Mikor elköszöntem és indultam hazafelé a kutyával! “ezért nem jössz????”, nagyon nehéz volt neki megemésztenie…

Hozzászólás