Reggel van, korán van, aránylag csend van… a villamosok zötyögnek benne emberek, zsufolva mint valami konzerv halak. Elnézem és elszomorodok egy kicsit. Mennyi mennyi boldogtalan ember… vagy simán csak életunt…vagy csak beletörödött… na mindegy, a világot nem akarom én se megváltani. Szóval mi sétálunk PrezLeevel, játszunk bakalódunk… de nem is ez a lényeg. A lényeg a mai sétán egy kóbor kutya…egy kis szerencsétlen feketeség, amelyik szerintem elsőre belezúgott PrezLeebe… (hát nem is csodálkozom, hiszen szépfiu 😀 ) …és követett, ha balra mentünk akkor ő is arra, ha jobbra akkor jobbra…ha hirtelen irányt változtattunk akkor ő is, volt, hogy előre került, volt, hogy mögöttünk… de zavarni nem zavart senkit…csak volt… hát akkor meg legyen. Hazafele indultunk… egy adott pillanatban a kis fekete elöttünk volt pár méterre…egy csajszi megelőzott…és a kis fekete meg várt minket, míg PrezLee pórázán rendeztem valamit.
Semmi de semmi szándéka, terve vagy elképzelése nem volt a kis feketének a csajszival…SEMMI. Állt és várt…mint már mondtam…minket. Ez a liba elhaladt mellettünk…nem volt semmi reakciója az én kutyámra…szerencséjére… de a másiktól ami legalább 5 méterre volt tőle elkezdett “védekezni” …ezt nem tudom leírni..Elképesztő volt nézni ahogyan hadonászik a táskájával…hus hus menj el innen (onnan) … meg egyebeket mondogat… csak álltam és néztem…a kutya, a kis fekete meg rá se bagozott, se azelőtt se azután. És csodálkoznak az emberek, ha egy ilyen kis fekete mondjuk harciasabb és felmegy a cukra??? Hát igazat adtam a kis feketének…szerencsére okosabb volt mint a “gondolkodó lény”. Lenézően megnézte, majd mivel mi is elindultunk úgy intézte, hogy tovább tudja követni a szép fiut…a házig…