Kocsmázás

Tegnap ugye kedd volt… és kedden össze szokott gyűlni a társaság néhány sörre. Amióta megvan PrezLee úrfi elég ritkán mentem. Nem volt lelkem itt hagyni szomorkodni, így például ha nem aludt akkor volt biza, hogy itthon maradtam vele. Na nem okozott ez nekem semmiféle lelki bánatot, de azért ilyen melegekbe egy két sör kimondottan jól esik. De visszatérve arra, hogy kedd volt, gondoltam elsétálok PrezLeevel a kocsmáig, majd ha nincs kedve rá, nyugtalankodik akkor visszasétálunk.

De PrezLee kimondottan társaságkedvelő kutya lett. Nagyon szépen haladtunk az úton, gondunk csak a tükröződő  ajtókkal, ablakokkal volt, mert ott gondolom meglátta a “kutyát” és hozzá akart menni. De amúgy szinte rendes kutya módra jött mellettem, csak néha álmélkodott vagy húzott egy kicsit. Megérkeztünk és természetesen akik csak hírét hallották, de még nem látták megsimogatták. Ez rettenetesen tetszett neki. Majd találtunk egy védett helyet a fal melletti oldalon, és ő mint aki világ életében ezt művelte … lefeküdt az asztal alá és ült csendbe.

Ha már így alakult akkor természetesen kértem én is egy sört… több mint két órát ültünk a kocsmába és mondhatom tökéletesen meg vagyok elégedve a viselkedésével. Még akkor sem érdekelte mi történik amikor egy másik asztalnál leejtettek egy üveget, illetve egy harmadiknál hangosan nekifogtak ordítani…Ő elvolt a maga asztala alatt,  a végén már csak az alváshoz fészkelődött….

Hazafelé is vidáman szedte a “virgácsait” szóval minden a legnagyobb rendben.

One thought to “Kocsmázás”

Hozzászólás