Ma megint alkalmam volt látni PrezLeenek egy ritkán látható oldalát: amikor KEDVES. Meg aranyos… és nem vadul, nem durvul. Reggel korán elmentem a két kutyával kocogni egy rövidet. Szerencsére olyankor rajtunk kívül még a madarak sem járnak semerre, így nyugodtan lehetnek a kutyák szabadon. Rohangálnak is össze vissza mellettem, előttem… Így történt, hogy adott pillanatban PrezLee csatlakozott mellém, amolyan “tökéletes lábhoz” igazodás volt, pedig egy szót sem szóltam hozzá, és úgy kocogott mellettem, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Természetesen ekkor jó alaposan megdicsértem… Pár 100 métert haladtunk így, majd előre iramodott, meg hátra maradt ismét, és visszafele megint volt egy ugyanilyen csatlakozása 😀 Mint már mondtam oly sokszor: vénségére benő a feje lágya és normális kutya lesz belőle :))))