Kiértünk!

Kicsit nehezen indultunk el, mert minduntalan az volt az érzésem, hogy valamit elfelejtettem… Először levonultam a kutyakajával, és a ruháimmal, no meg PrezLeevel. Ő becsücsült a kocsiba és mint valami szobor ült a hátsó ülésen… kihoztam a kocsit a garázsból, bepakoltam a csomagtartóba, felmentem lehoztam még ezt azt, ő még mindig mozdulatlanul ült… egy adott pillanatban az ajtót is nyitva felejtettem, még csak eszébe se jutott kimozdulni.

Ekkor megint az a fura érzésem támadt, hogy az egész csomagolás és pakolás egy kettő megvolt, valamit csak elfelejtettem… így kipakoltam PrezLeet a kocsiból, kicsit furán nézett, de hát ha a bolond gazda úgy akarja… előbb utóbb beletörődött a dolgok furcsa alakulásába. És akkor felmentünk, végignéztem a szobákat, eszembe jutott, hogy hát igen, gondoltam vigyek fürdőruhát, lehet kedvem lesz napozni, és lehet hagynak is (PrezLee persze), oszt a hűtőből a paszuly levest is ki kell vennem és bepakolnom, és a kutya kajás tálja is lemaradt… mondjuk ez nem lett volna világvége, hiszen a kocsiba van egy “kocsis itatótál” és még egy ugyanolyant betettem víznek, lett volna miből egyen… de lehet az nem tetszik neki olyan nagyon mint amiből megszokta… Ellenőriztem mindent. A fontos kellékek megvoltak… de akkor eszembe jutott, hogy mégiscsak jó lenne a hám az ebzetre, ne zavarjon vezetés közben…igen ám de azt elrágta.

Mivel nem szoktam varrni… egy vacak tűt nem találtam. De aztán mégis sikerült valamit szereznem, összeöltöttem a hámot, miután kibogoztam, hogy mi merre is kanyarodik benne, ellenőriztem a vasalót, a vizet, a gázt szóval még egy csekkolás, és aszontam, hogy na jó mehetünk.

Kijutottunk a városból, az eb példásan ült a hátsó ülésen és nézelődött… amíg egyszer úgy döntött, hogy mindenképpen össze kell neki tekerednie a pórázzal és a hámmal… persze ezt a “döntést” akkor hozta, amikor az egyik, meg a másik rendőrautó mellett haladtunk el… Végül sikerült neki teljesen összebogoznia magát, úgy, hogy kénytelen voltam megállni… Az eredmény: PrezLee háton feküdt, gúzsba kötött lábakkal, úgy hogy semmiképpen nem tudott volna önként megszabadulni…Na megálltunk, kibogoztam, “nattyon mirgesen” rászóltam, hogy “fekszik a kutya a helyén” meg hogy irgum burgum, azért ez mégsem elfogadható… úgy látszik megértette, az úton tovább szépen és nyugodtan ült.

Megérkezés után boldog köröket írt le a farkaskutyának, majd átkerült a saját kertrészébe. Miután végigszagolt és ellenőrzött mindent, megkapta a földgömböt! Na egy nagyot labdáztunk, amolyan szamár áll középen típusú játékot, és természetesen PrezLee volt a szamár, én meg anyukám dobáltuk a földgömböt, gurítottuk és igyekeztünk nem odaadni PrezLeenek a “labdát”.

Természetesen a szomszédok abbahagyták a pletykálást az utcán, és csak álltak és bámultak, hogy na ezeknek is elment a szép eszük, egyik hatvan másik harminc és nincs jobb dolguk mint egy kutyával labdázni a kertben… És még fájósra röhögik a hasukat, teljesen komolytalan népség…

Kicsit lifteztünk, majd ráültettem PrezLeet egyedül a liftre, és leültetve oda, egyedül feleresztettem a liftet egy fél métert majd le, és mivel gyönyörűen ült, nagyon megdicsértem.

A falusi levegő jót tett neki, meg a rohangálás is persze, úgy zabálta be a kajáját mint aki legalább egy hete nem evett. Bezzeg otthon… jó ott is eszik, de azért nem lehet összehasonlítani a két étvágyat!

Hozzászólás